34 millió dollár.

Nagyjából 13 milliárd forint. Ennyivel támogatta az amerikai kormányzat a Politico nevű médiumot, javarészt a Biden-adminisztráció alatt.

Ez tengerentúli belügy is lehetne, de nem az. Azért nem, mert a Politico az elmúlt évekre a brüsszeli nyilvánosság legfőbb szereplőjévé vált. Bennfentes információk, hangzatos minősítések, zsarolgatós üzengetések, demokrácialeckék és a politikusok lehúzásának valóságos otthona. Megszámolni is nehéz lenne, hányszor vették elő Magyarországot címlapos írásokban.

Azt, hogy Brüsszelben magasról tesznek a nemzeti szuverenitásra, szinte már megszokhattuk. De az, hogy az európai médiaszuverenitás se számítson egyáltalán, az még ezt a föderalista társaságot nézve is meglepő.

Nem mellékes körülmény, hogy a Politico volt a brüsszeli háborús politika fő média-hajtómotorja.
Mint ahogy az sem, hogy a megjelent írásokat az egyes európai országokban órákon belül visszhangozták azok a médiumok, amelyeket gyakran ugyanarról a tengerentúli helyről finanszíroztak. Ha az agyonkoptatott propaganda szónak lenne nemzetközi nagykönyve, ez a művelet biztosan a legszebb lapokra kerülne.

Keletkezik első lendületből pár kérdés:

- Ha a brüsszeli Politico-t ilyen összegekkel finanszírozták, akkor mekkora összeget kaptak az amerikai liberálisoktól egyes magyarországi médiumok, és mit kellett ezért tenniük cserébe? (A karitatív jeligéjű válaszokat inkább nem fogadnánk el.)

- A médiaszabadságért ingaóra-szerűen aggódó Európai Parlamentben lesz-e plenáris vita ezek után? A 14 évvel ezelőtti médiatörvényes vita óta tudjuk, hogy a média függetlensége az EP-ben elvileg alapvető érték.

- Ha Romániában választási eredményt is el lehetett törölni a külföldi beavatkozások gyanújára hivatkozva, akkor mit gondoljunk a sok millió dolláros Európán kívüli médiapénzelésről? És még valami:

- Mit gondoljunk arról, hogy a Politico előbb Márki-Zay Pétert, majd Magyar Pétert szerepeltette az európai feltörekvő reménységek listáján?