Az unokatestvérek, Benedek és Villő bűvöli a kiscicákat.
Kevint sosem hagyjuk otthon. És másokat sem.
Tizenéves korom óta járok meccsekre, és ahhoz a generációhoz tartozom, amely évtizedeket húzott le úgy, hogy egyetlen világversenyre sem jutottunk ki. A Hollandia elleni 8:1 után egy vacak meccsen is kinn voltunk a Puskásban. Nem voltunk sokan.
Ehhez képest az elmúlt évek az óvatos reményekhez képest is jóval többet hoztak. A válogatott meglepetéseket okozott jó pár meccsen, harmadjára jutott ki Európa-bajnokságra, a hazai mérkőzések jegyeiért pedig évtizedek óta nem látott tolongás megy.
A szintlépés még akkor is egyértelmű, ha az elmúlt napok nem úgy alakultak, ahogy reméltük. Jó lett volna felülírni a papírformát, de az már csak olyan, hogy néha érvényesül. Sőt, a legtöbbször azt teszi.
Ezen az EB-n egy estére adatott meg az eredmény miatti eufória, de az is jóval több, mint amit évtizedekig kaptunk.
Köszönet a válogatottnak a küzdelemért. Most az elszántság volt meg, s ha ez így marad, jöhetnek majd az eredmények is.
Kevint sosem hagyjuk otthon, és másokat sem. Találkozunk ősszel a Puskásban. Csakazértis hajrá, magyarok!