Pár nap múlva már nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Sokan sokféleképpen értékelték, és még fogják is értékelni azt, amit a 16+4 év alatt letett az asztalra. Én most azt az aspektust emelném ki, amelyben jelen tudásunk szerint a legnagyobb hosszú távú sikert érte el a politikaformálásban: teljesen kiirtotta a magyar politikai életből az öngyűlölő, „merjünk kicsik lenni” típusú, nemzetellenes hozzáállást.

Maga a gondolat nem tűnt el (lásd azokat a kommenteket, melyekben egyesek azt fejezik ki, hogy csak a kormányváltás óta büszkék a magyarságukra – nálunk, sokaknál ez az érzés akkor is megvan, ha ellenzékben vagyunk), de a politikai szférában egyetlen, érdemi támogatottsággal rendelkező párt sem képviseli ezt nyíltan. A Fidesz-KDNP egyértelműen nemzeti elkötelezettségű, ahogy a Mi Hazánk is. A Tisza esetében vannak ugyan alapos kételyeim ezt illetően, de tény, hogy a párt hivatalos kommunikációjában a nemzeti szimbólumok és a magyarságra való büszkeség jelent meg. Hogy ez mennyire őszinte, az másik kérdés, de még akkor is, ha ez álca, egyértelmű, hogy okkal választották ezt az álcát. Minden bizonnyal úgy látták, hogy politikailag nem éri meg a magyarságra való büszkeségtől és a nemzeti gondolattól elszakadni, ezekkel szemben kampányolni.

Az, hogy a nemzetellenes, öngyűlölő gondolkodás mára legalább a felszínen veszélyeztetett fajjá vált, elsősorban Orbán Viktor érdeme. Ő volt az, aki elsőként a magyar politikai fősodorba illesztette a határon túli nemzettársaink sorsának képviseletét, aki elérte, hogy magyar állampolgárságot kapjanak, és aki elérte, hogy a társadalom gondolkodásában olyan fordulat következett be, melynek hatására már csak a DK mert ellenük hecckampányt folytatni – és az is csúfos kudarcot vallott. Az is Orbán Viktor kormányzásának érdeme, hogy a csonka ország belpolitikájában is elhallgattak azok a hangok, melyek nyíltan és büszkén hirdették, hogy a magyar alábbvaló nemzet a többinél, és már olyat sem igazán látni, hogy bármely jelentős közszereplő azt hirdetné: szégyelli, hogy magyar. Nem olyan régen még rengeteg ilyen hangot hallottunk, de a 2010 után bekövetkezett kultúraváltás ezt is szép lassan, fokozatosan eltemette.

Ma az amúgy globalista Tisza sem meri büszkén hirdetni, hogy a nemzeti gondolat gáz, sőt: - szerintem igazságtalanul, de - kikérik maguknak a „nemzeti oldal” kifejezés Fidesz általi használatát is. A régi baloldal ellen azért volt könnyű nemzeti oldalnak hívni magunkat a jobboldalon, mert ők tényleg nyíltan hirdették: számukra a magyarság vagy semmit nem jelent, vagy egyenesen szégyen.

Nem őrültem meg: tudom, hogy a Tisza Párt várható kormányzati politikája elég sok ponton nem lesz nemzeti elkötelezettségű. A Tisza egy vegyesfelvágott, melyben igen komoly szava van az internacionalista, balliberális, progresszív erőknek. De a határon túli magyarok állampolgárságát és szavazati jogát, illetve a saját magyarságunk szeretetét mindeddig nem merték nyilvánosan megkérdőjelezni. Ha ez így marad, akkor végre lesz olyan nemzeti minimum, melyre olyan régóta vágyunk.

Összességében nagyon pesszimista vagyok a következő évekre nézve, hiszen a világpolitika, a világgazdaság komoly válságokkal fenyeget, és a magyar kormányrúd sem olyan erőnél lesz, melyben megbízom. De most, amikor egy 16 éves nemzeti kormányzás ér véget, szükséges leszögezni: Orbán Viktor valódi kultúraváltást hozott el Magyarországon, mert mostanra sokkal többen vagyunk büszkék magyarságunkra, mint korábban. Ha nem lenne más történelmi eredménye ennek az időszaknak (amúgy van, pl. a családpolitika, a migrációs válság kezelése, az egymillió új munkahely, a gazdaság kifehérítése és a közbiztonság javítása is, többek között), már akkor is nagyon büszkék lehetnénk arra, amit a magyar jobboldal elért 2010 óta.

(A szabad vitának teret adok, de egészen biztosan törlöm a gyűlölködő, trágár, személyeskedő kommenteket. Aki nem tud tisztelettudóan vitázni, annak nincs helye ezen az oldalon.)