"A kutya is a jó dolgában vész meg."

Mennyire igaz ez ma, mind látjuk a legjobban vicsorgó tiszás gazdag ismerőseinket, akik sose éltek ilyen jól, aki végtelen támogatást kapnak a kormánytól, akiknek teli napelemmel a tető, akinek két új rendszámos autó áll a ház előtt, akik nem adóznak, akik folyton wellnesezek, drága hobbijuk van. A legtöbb sose élt ilyen jól és részben, vagy egészben a kormánynak köszönhetően lubickol. És unatkozik, és talán már Yactra vágyik. Azt elfelejtette honnan indult, mennyi lehetőséget kapott, most mégis valakik elhitették vele, hogy itt rossz neki. És most irigy, most vicsorog és a tejjel mézzel folyó kánaánt várja az impexes, rablóprivatizáló BlackRockos globalistáktól. Hogy Fekete erdő klinika lesz, meg Svájc, meg örök élet.

"A rossz idők erős embereket teremtenek,
az erős emberek jó időket hoznak,
a jó idők gyenge embereket teremtenek,
a gyenge emberek rossz időket hoznak"
Most a jó idők meghozták a gyenge embereket és a gyenge emberek mindenáron el akarják hozni a rossz időket. A Tiszát. A nihilt, a bólogatást, a gyarmati létet és a szabad rablást. Leszünk e annyira érettek és bölcsek, hogy ezt felismerjük és kitartunk a magyar út, a normalitás és az erősödés mellett, vagy a történelem ismétli önmagát?