Láttam az egyik ismerősömnél, hogy kitette a kanadai miniszterelnök, Mark Carney beszédét, amiről én tegnap beszámoltam a Hírmixben. A fickó tökéletes példája annak, hogy valaki, függetlenül a világnézetétől, beszélhet úgy is valamiről, hogy felismeri és nem tagadja a valóságot. Elmondta, hogy a Kollektív Nyugatnak vége van, a kis országoknak meg ki kell találnia, miként lehet akaratuk a nagyok közt. Lehet, hogy a válaszai nem szimpatikusak, de a problémákat végre nem tagadja. El is ment Kínába bizniszelni. Mert muszáj. És ő ezt megértette. Érdekesség, hogy ugyanott egy másik vezető szintén felismerve a problémákat el is sorolta ezeket: Hogy az ENSZ egy díszlet, ami nem oldja meg a háborúkat, hogy az európai jólét (és az európai beképzeltség) csak annak köszönhető, hogy az amerikaiak tartották a hátukat és ezért nem kellett hadseregre költeni, hogy nem születtek gyerekek és ezért kellettek migránsok, stb. Ő volt Trump. Igaz, hogy úgy beszélt, mint egy 4 éves a homokozóban, de elmondta Európának, hogy egy gőgős, teljesítmény nélküli múzeum, aminek a semmire van nagy arca és fizikálisan nem állít elő semmi érdemlegeset, egy lufi az egész, ami olcsó energia és ingyen védelem nélkül kipurcan. Igaza volt neki is? A problémafelvetések tekintetében naná.

Ez a két ember egymásnak az ellentettje, de mind a ketten a valósagról beszéltek a saját stílusukban. Mindegy, hog ki a szimpatikusabb. Magyarországról neked egy dolog a fontos: Hogy hallasz-e ezután olyan európai vezetőt, aki bevállalja, hogy igazat beszél, legalább a problémákról. Hogy ez fenntarthatatlan Disney-mese és nem lehet tovább úgy élni Európaban, ahogy eddig, az, ami a 90-es években volt, már soha nem jön vissza.

Aztán utána lehet marakodni azon, hogy ki milyen megoldást kínál (valójában itt az EUtanázián kívül és egy borzasztó, diktátorokkal és szélsőséges ideológiákkal, meg hibáztatással és sok szenvedéssel járó opció mellett az amerikai gyarmati státusz maradt), de először így kéne beszélni, mint ez a kettő. Őszintén. Lehet idézni egy magyar klasszikust is, hogy elkúrtuk. Nincs komoly európai processzor, európai IT, európai operációs rendszer, európai kereső, európai közösségi oldal, európai mesterséges intelligencia, nincs európai szerverüzemeltető, nincs olcsó és hatékony európai hadiipar, nincs elég európai gyerek, nincs olcsó munkaerő, nincs a földben túl sok minden, most még a grönlandi ritkaföldfémeknek is Hello Kitty. Van viszont magas hozzáadott érték, tehát indokolatlanul túlárazott európai design, európai marketing meg európai márkanév, amit a kínaiak és a többiek éppen most esznek meg. (Ld. még arab parfümök.)

Sajnos, nagyon drága dolog lesz a kijózanodás. Most jönnek majd mindenféle szélsőségesek, igaziak, akik elmondják ennek a sok csalódott európainak, hogy ki tehet arról, hogy nekik rossz. Mert azzal a verzióval, hogy ők, amikor megválasztották ezeket a lelki szegényeket, nem lehet valasztást nyerni. A múltkor a zsidók voltak a bűnösök, most majd az oroszok, az amerikaiak és/vagy a kínaiak. Pedig, ha nem tudsz egy számítógépes játékban a leggyengébb szinten sem túljutni egy pályán, akkor nem a játék készítői a kevesek oda.

Egy igazi "európai" mindig áldozat, sosem felelős abban, ha gyengének találtatott.