MIT TANULJUNK SZINGAPÚRTÓL?

Egy ország természeti erőforrások nélkül a sorsára hagyva, a saját “kisantantjának” az ellenséges szorításában, egyedül, mégis a világ egyik legsikeresebb országává vált. A szingapúri modell ugyan nem másolható le egy az egyben, de a sikerének alapelvei számos tanulsággal szolgálnak Magyarország számára.

1. Az első a nemzeti reálpolitika. Nem ideológiai tömbök szerint kell alakítani a külkapcsolatokat és a gazdaság irányait, hanem a nemzet előnye és érdekei szerint. A geopolitikai realitásokra kell építeni, ahogy Szingapúr, ami a gazdasági semlegesség politikáját folytatja, ezáltal a nyitott kereskedelem, üzleti és befektetési kapcsolatok hálóját alakította ki maga körül, egyfajta reálpolitika keretében.

2. Szingapúrtól érdemes megtanulni a második tanulságot: a fejlődés eme alapozó fázisában igenis nem kell félni a külföldi tőkétől, ha az több irányból jön és nem okoz egypólusú függést és politikai befolyásolást. Ezért nem kell félni a Roszatomtól Pakson, a BYD-tól Szegeden vagy a kínai vasúttól Belgrád-Budapest közt, amivel ráadásul, szemben a nyugatról érkező globalista tőkével, nem jár együtt semmiféle politikai vagy más expanziós törekvés. Viszont amint lehetséges, mellé kell építeni a nemzeti vagy állami tőkésbázist. Szingapúrban az ilyen állami tőkésbázis tudatos kiépítése lehetővé tette, hogy a kritikus iparágakba beruházzanak, és stratégiai cégeket hozzanak létre.

3. Ebben pedig fordítsuk a figyelmünket a tudomány és az innováció felé, ahogy a Szingapúrból hazatért György László mondja, ami a harmadik tanulság. Ehhez elengedhetetlen a tudás és a tehetség felértékelése: Szingapúrban a valóban hasznos, tudás-alapú, nem liberális oktatásba és a professzionális kutatás-fejlesztésbe való befektetés nemzeti prioritás lett a fejlődés újabb fázisában, amely a gazdasági növekedés motorjává tudott válni.

4. A negyedik tanulság energetikai: lehet és kell is energetikai hub-országgá válnunk. Ahogy Szingapúr olaj nélkül vált olajhatalommá, mi jelenleg érdemi saját földgáz-vagyon nélkül is értékes elosztó pozíció felé tartunk, ahogy az olajfinomítás régiós alakítói vagyunk, a villamosenergia-képességeink pedig a jövőben, különösen PaksII-vel válhatnak ilyenné. Ezeket az adottságainkat emeljük négyzetre. Magyarország is váljon olajfinomító-hatalommá, a regionális képességeit és versenyképességét tovább erősítve, amiben a magyar állam érdemi partnere lehet a MOL-nak, vagy inkább: a MOL a magyar államnak, akár erősebben integrálódva. A földgázban egyre inkább regionális elosztók vagyunk a 8 milliárd köbméter olcsó orosz gázunkkal, amit minden irányból vesznek tőlünk, mint a cukrot. Nehogy leváljunk, vegyünk többet! Építsünk ilyen központi szerepet az áram tekintetében is, ahol regionális szimbiózissal, továbbá aggregálási és más modern szabályozhatósági eszközökkel csökkenthetjük a hálózatunk sérülékenységét, Paks II megépítésével pedig az éjszaka is stabil villamosenergia-termelésünkkel szintet tudunk lépni a régió ellátásában. Az energia eszköz, és a gazdasági növekedés, sőt a regionális geopolitika eszköze is lehet.

5. Az ötödik tanulság védelmi-szuverenitási. Látjuk Szingapúrt: ez az ország olyan képességeket fejlesztett, ami képes megvédeni az ország külső-belső szuverenitását az idegen beavatkozástól. Itt az ideje, hogy Magyarország se a külföldi befolyásolás szabad terepe legyen többé. A beférkőzött idegen ügynököket hatósági eszközökkel, az államigazgatási hatékonyságot szigorú törvényekkel, az ország külső érdekeit pedig újra erős hadsereggel kell biztosítani.

6. Hogy mindez sikerüljön, egyszerűen elengedhetetlen a hosszú távú, stratégiai gondolkodás: a hatodik tanulság. A szingapúri elit nem a következő választásra, hanem évtizedekre előre tervezett, tudatosan építve a jövő gazdaságát. Így lehet a rendszerből korszak, ahogy Békés Márton mondja. Ehhez fontos a kivételes, technokrata elit, ami az időben is tartós és ideológiailag következetes rendszert építi szakmapolitikai alapon, pontosan ahogy Szingapúrban. Ehhez erősítsük mi is a meritokráciát, ami a természet arisztokratikus elve, nem a mindenféle liberális nyugati tankönyveké. A legjobb koponyákat az élre, ezt a minisztériumok, intézetek, az egyetemek és a teljes államigazgatás tekintetében meg kell valósítani.

7. Végül: ne féljünk bátran ezt a saját utat járni. Ne ijedjünk meg, ha az ellenségeink vagy az irigyeink ezért a saját metanyelvük szerinti legsúlyosabb jelzőkkel illetnek minket, ahogy Szingapúr sem ijedt meg. Címkézzék a liberális nyugat dekadensei bárminek, a természetes rendezőelveken, az érdem-közösség-idealizmus hármasán építkező rendszer minden időkben a legsikeresebb: sikerre van kárhoztatva, ahogy az ezen alapok rugalmas eszközeit megtaláló Szingapúr tökéletesen igazolja.

Érdem-közösség-idealizmus vagy másként uralom-etnosz-mítosz: ezek az időtálló értékek csak a kor megfelelő eszközeinek a megtalálását igénylik a látványos eredményhez. Szingapúr hihetetlen felemelkedése azt bizonyítja, hogy a nyersanyagok hiánya, az ellenség szorító gyűrűje és a földrajzi korlátok nem eleve elrendelt sorsot jelentenek, ha az időtálló természeti alapokhoz megtaláljuk a kor nyújtotta praktikus eszközöket. E praktikus eszközökről a szingapúri nemzeti reálpolitikát, vagyis amit csinált, Li Kuang-jao szingapúri excepcionalizmusnak nevezte el. Excepcionalizmus: vagyis kivételes, egyedi út. Mutassuk meg, hogy a természeti, időtálló alapokhoz mi is megtaláljuk az itt, a Kárpát-medencében hozzárendelhető praktikus eszközöket a magyar növekedés, a magyar jövő, egy magyar csoda érdekében. Amihez tanultunk Szingapúrtól is. Mutassuk meg a magyar excepcionalizmust!

(A kétrészes videóm második része is elérhető, a linket kommentbe teszem.)