A koncert, a mikrofon és a fekete mágia:
A Majka koncert margójára

Tegnap este pörgettem az Instagramot, amikor belefutottam egy videóba Majka koncertjéről. A show vége... hát, hogy is mondjam... erősre sikerült. Egy szimbolikus jelenet, ahol Majka fejbe lett „lőve” egy mikrofonnal, miközben a miniszterelnök karakterét testesítette meg. A közönség tombolt, skandálták: „Mocskos Fidesz!” – és a színpadon ez a jelenet megtörtént. Játék volt? Szatíra? Politikai üzenet? Talán mindegyik. De egyvalami biztos: ez több volt, mint egy szórakoztató pillanat.

A koncert, mint modern rituálé

Egy koncert nem csupán egy buli. Az emberek összegyűlnek, együtt rezdülnek, együtt lélegeznek, énekelnek, és érzelmeket osztanak meg. Ez nem más, mint egyfajta modern színpadi rituálé. A közönség figyelme, a zene által kiváltott érzelmek – ezek mind fókuszált energiát hoznak létre. És aki egy kicsit is foglalkozott energiával, spiritualitással vagy akár pszichológiával, az tudja: az ilyen intenzív figyelem és szándék teremt.

És amikor ebbe a térbe bekerül egy olyan jelenet, ahol egy ország vezetőjét szimbolikusan „megölik”, az már túlmutat a művészet szabadságán. Ott már fekete mágiáról beszélünk. Nem a boszorkányság meséje, hanem arról, amikor kollektív érzelmeket és figyelmet használnak romboló célokra.

Nem, ez már nem vélemény – ez felelőtlenség

Lehet utálni egy politikust, lehet vele nem egyetérteni, lehet ellene tüntetni. De szimbolikusan halált kívánni neki egy koncert záró momentumaként? Ez már nem csak a véleménynyilvánítás határát súrolja – ez egy tudatos, manipulált érzelmi energiafókusz, aminek következménye van.

És itt jön be a művész felelőssége. Ha valaki 10.000 embert gyűjt össze, és a szavaival, a zenéjével irányítja a hangulatukat, annak igenis számít, milyen minőséget közvetít. Lehet lázadni, lehet kritizálni – de lehet azt is emelni. Lehet a haragot átfordítani kreatív, pozitív cselekvésbe. Nem mindegy, mit szülünk meg közösen egy koncerten: rombolást vagy ébredést.

Nem a gyűlölet a megoldás – az összefogás az

Tudod, mit kéne inkább skandálni? Azt, hogy „Felelősséget vállalok az életemért!”, vagy hogy „Építsünk együtt egy jobbat!”. Mert lehet mutogatni mindig kifelé, lehet szidni a rendszert, a pártokat, a vezetőket – de ha mindenki csak a másikra mutogat, nem haladunk sehova. Nem a politika fog minket megmenteni. Mi menthetjük meg magunkat.

Lehet, hogy Majka nem szó szerint akarta azt a jelenetet – lehet, hogy csak hatásvadász volt. De ezeknek a képeknek, szimbólumoknak, rezgéseknek erejük van. És ideje, hogy minden művész, influencer, zenész vagy közszereplő felismerje ezt a felelősséget.

Szóval igen, lehet dühösnek lenni. De azt kérdezem: mit teremt belőled ez a düh? Azt, aki rombol, vagy azt, aki új valóságot épít?

Ideje választani. Mert minden célzott szándék, minden figyelemenergia, minden szó teremt.

Ha egyetértesz, oszd meg. Nem a gyűlölet az út. Az ébredés az.