"Van egy jelenség, ami mindig is érdekelt.
Hogy lehet valakit ennyire isteníteni?

Ha valaki erkölcsileg, emberileg és morálisan ennyire üres, azt normális esetben előbb-utóbb mindenki észreveszi. Csakhogy Magyarországon nem ez történik.

Nálunk a rajongás átfordult vak hitbe. Onnantól pedig megszűnik a valóság, a józan paraszti ész pedig szabadságra megy. Pont, mint a szerelemnél.

A szerelmes ember nem látja a másik hibáit. Ha mégis, megmagyarázza. Ha nem tudja megmagyarázni, letagadja. Ha pedig valaki más meri kimondani, hogy „ez azért nincs rendben”, akkor nem a problémával kezd foglalkozni, hanem azzal, aki kimondta. Elkezdi gyűlölni.

Pont ez történik most.

Nem számít, hogy mit mond. Nem számít, hogy mit csinál. Nem számít, hogy tegnap még az ellenkezőjét állította. Mindig van rá magyarázat.

De ez már nem politika.

Hanem emlékeztet egyfajta kollektív Stockholm-szindrómára. Nem pszichológiai értelemben, hanem abban az értelemben, hogy sokan már azt védik, aki újra és újra csalódást okoz nekik.

Lehet botrány botrány hátán. Lehet önellentmondás önellentmondás után. A HÍVŐ mindig talál magyarázatot.

És lehet, hogy néha nem is ŐT védik,
hanem azt a képet, amit a saját fejükben felépítettek róla. Az ország egy része már nem egy embert követ.

Hanem a saját illúzióját. "

Forrás: @Schneder Edina