Amikor az igazság egzisztenciális fenyegetéssé válik

A szombathelyi DPK-gyűlés kapcsán a feleségem kapta az egyik legérdekesebb hozzászólást az egyik posztja alá. Egy férfi azt találta neki írni, hogy a háborús veszélyhelyzet szerinte csak riogatás, és ha baj lesz, akkor úgyis csak a hivatásos katonák mennek majd, meg amúgy is NATO-tagok vagyunk. A szóban forgó Kálmán szerint tehát, ha háborúra kerül sor, akkor a bombák kikerülik majd az embereket, és csak a katonákra esnek rá, de a gazdasági következmények is kizárólag a hivatásos katonákat érintik, mert a többi ember ugyanúgy éli majd az életét a belpesti kávézókban, a helyzet pedig nyilvánvalóan magától rendeződik majd. Nem tudom máshogy értelmezni ezt a jelenséget, mint úgy, hogy hála a Tisza nevű Facebook-csoportnak, egyesek nem hiszik el, hogy a rossz dolgok velük is megtörténhetnek. De menjünk le ennek a mélyére.

Az ilyen ember valószínűleg nem azért nem hiszi el, ami közeleg (például egy háború), mert fél tőle, és ignorálja, hanem mert nem fér bele abba, amiben hisz, ami brutális mértékű korlátoltságra utal már eleve.

És ez a korlátoltság vegyül azzal, amit a Tiszában megtanult, mégpedig az, hogy mit kell gondolni a világról, és abban a rendben a háborúnak nincs helye, mert fényhozótól a boldogságot várja, és azt, hogy nem lesz többé rossz dolog. Remélem észrevesszük itt a szektahit morzsáit.

Az ő életében éppen emiatt az egyetlen probléma a „fideszesek” drágább táskái, Mészáros Lőrinc vagyona és Tiborcz István vállalkozásai. Ami már csak azért “vicces”, mert ezeket egy kicsit sem tapasztalja a saját bőrén – ha például szétosztanák Mészáros Lőrinc vagyonát az emberek között egyenlő módon, ő maga nem élne általánosságban jobban.

Az ilyen ember valószínűleg úgy van vele, hogy ha elhinné, hogy a háború tényleg veszélyt jelenthet rá/ránk nézve, akkor be kellene vallania: a világról alkotott képe hibás. És azt nem lehet. Az identitása túl mélyen van összenőve az eszmével és Magyar Péter hipnózisával.

És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor megszületik meg az igazi szervilítás: amikor az ember már nem azt kérdezi, mi igaz, hanem azt, mi illik bele abba, amit mondtak neki, hogy hinnie kell a világról.

A veszély nekik tehát nem a háború, hanem az, hogy valaki kimondja: megtörténhet. És az csak egy fideszes lehet.

Ezeknek az embereknek a kételkedés abban, amit a vezetőik mondanak, nem intellektuális gyakorlat vagy a normalitás része, hanem egzisztenciális fenyegetés.

Ezeknek az embereknek sokkal egyszerűbb dolgokat nem hisznek el, például azt, hogy a háborúban nem csak katonák halnak meg, vagy azt, hogy Mészáros Lőrinc nem zsebre teszi a pénzét, hanem a magyar gazdaságba forgatja, és munkát ad embereknek.

Hát, valami ilyesmi, bár nem vagyok pszichológus.