A tiszás szavazók a legjobb fogyasztók és marketingáldozatok, akiket egy márka kívánhat

Hogy miért? Mondom.

Petike már egy csomó mindent nem csinál, amibe annak idején teljes lendülettel ugrott bele: már kórházakba sem jár (nem bánjuk), és a fiatalkorúak börtönébe sem visz már plüssmackókat, a brüsszeli meló is csak addig volt érdekes, amíg be nem került, és valahogy az előre hozott választás kiharcolása is elmaradt. De lehetne még sorolni, most azonban nem fogom.

A szektája pedig ugyanolyan, mint ő: tökéletes fogyasztói az éppen aktuális márkának, ami egyszer Momentum, egyszer DK, most éppen Tisza.

Ők nem választópolgárok, hanem fogyasztók, marketingáldozatok, akik nem azt kérdezik: „Mi lesz ebből 5–10–20 év múlva?”, hanem azt: „Most mit érzek?”

Az évente pártot váltó ember egyébként gyakran azt hiszi magáról, hogy kritikus gondolkodó, hogy okos. Valójában pedig egyszerűen csak gyökértelen. Nincs politikai emlékezete, sem politikai intelligenciája. Nem kérdez. És emiatt a legjobb fogyasztó, akit egy márka kívánhat.

A szektások nyilvánvalóan nem fogják fel, hogy egy ország nem tud évente irányt váltani. Nem értik, hogy a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a hadsereg, a diplomácia évtizedes távlatokban működik.

Ha az irányítást olyanokra bízzuk – vagy olyanok nyomására alakítjuk –, akik fél év után mást akarnak, mást mondanak, mást képviselnek, akkor az állam szétesik.
Amit ma elrontasz, annak az árát évekig fizeted.

A politikai érettség persze nem azt jelenti, hogy valaki soha nem változtat véleményt. De meg kell értenie minden választópolgárnak, hogy a politikában nincs olyan, hogy „csak a másiknak fáj”, meg hogy „csak a Mészáros vagyonát veszik majd el”, és amúgy kicsinyes bosszúkra, meg másnapos hangulatingadozásokra nem érdemes döntéseket alapozni.

De félek, hogy egyeseknek mindez túl bonyolult, és csak egy röhögős emojira futja majd.