Magyar Péternél agyilag és erkölcsileg is bizony “mélyéről párolog a bögre”. A szellemi és lelki mélyszegénység tankönyvi esete a munkakerülő EP-képviselő.
A Tisza Párt elnöke ugyanis, immár sokadjára, ma megint egy jó izmosat apákésfiúkozott. Erről a gyalázatos szokásáról részletesebben majd más alkalommal.
Most beszéljünk arról, hogy emberünk az apákésfiúkozó gyalázkodásai közben folyamatosan a saját felmenői vélt (Erőss Pál nagyapa) vagy valós (Mádl Ferenc nagy-nagybácsi) teljesítményére személyes érdemeként hivatkozik. Igazi, önmagát családi-származási alapon mások elé, mások fölé helyező, tenyérbe mászóan elitista tempó.
Magyar önnön nagyszerűségét szakmányban a nagyapjára, Erőss Pálra, illetve a nagyapja (vélt) érdemeire való hivatkozással illusztrálja.
(Zárójelben azért arról se feledkezzünk meg, hogy a családjáról, a nagyszüleiről való nyilvános megszólalásaiban is mennyire egy képmutató szarházi ez a Magyar. A csöpögősen érzelgős szövegeiben ugyanis csakis és kizárólag a közismert nagyszülőről, az anyai nagyapjáról, Erőss Pálról beszél. A családcentrikus unoka soha egy árva szót sem szól anyai nagyanyjáról, említést sem tesz apai nagyszüleiről. Ők ugyanis ismeretlen emberek, belőlük nincs kommunikációs haszna Magyarnak, így ők nem is léteznek. A Magyar számára említésre sem érdemes anyai nagymama testvére, Mádl Ferenc viszont ugyancsak ismert ember, hát róla ezért önmaga fényezése végett be nem áll a szája. )
Félreértések elkerülése végett fogadjuk el, hogy Erőss Pál aranyos nagypapa volt. Olyan remek nagyapa, akinek a hölgyismerőse Petikének a kerti virágokat és a házi lekvárt illető dicséretére Gellért-hegyi öröklakást íratott a kis unokára. Ki ne szeretne ilyen nagyapát?
A cuki nagypapaság ide, a cuki nagypapaság oda azonban mit sem változtat a szomorú történelmi tényeken.
Magyar Péter nagyapja, Erőss Pál a velejéig rohadt kommunista diktatúra, a Kádár-rendszer lelkes és odaadó televíziós influenszere, propagandistája volt. Nem kicsit, nagyon. A kommunista propaganda fontos láncszeme, aki azt volt hivatott bizonyítani, hogy a Kádár-rendszerben igenis van jog, működik az igazságszolgáltatás, nem is egy kommunista diktatúrában, hanem a nyugati országokhoz, a demokráciákhoz hasonló, a mai szóhasználattal élve jogállamban élünk.
Erőss Pál a kommunista diktatúra nomenklatúra rendje alapján a pártállam korifeusai által kinevezett bíró, majd az állampárt, az MSZMP legfelsőbb vezetőinek, minden bizonnyal magának Kádár Jánosnak a támogatásával és beleegyezésével kinevezett egyik főbírája volt.
Nem besorozott “közlegény”, hanem hivatásos “tábornok” volt. Akkor dolgozott bíróként, amikor a Magyar Népköztársaság (vér)bíróságai százszámra ítéltek halálra ‘56-os forradalmárokat. Persze, ismerjük a mantrát, nem büntető, hanem polgári ügyszakos bíró volt. Igen, szinte már a polgári ellenállás hőse.
Ne szórakozzon már Magyar Péter a Kádár-rendszer áldozataival és az áldozatok emlékével: a kommunista rendszer aktív működtetői és kiszolgálói voltak a Kádár-rendszer bírói, különösen a Legfelsőbb Bíróságának a bírái és azok voltak az Aczél-Kádár-rendszer állampárti televíziójának a Vitray Tamásai, az Árkus Józsefei és az Erőss Páljai is. Szóval, Magyar Péter, ki is egy, a kommunista rendszer hatalmi elitjének részét képező család sarja, meg kinek a felmenői milyen közéleti pedigrével is rendelkeznek?
És végül, de nem utolsó sorban, ha már a családnál tartunk: Magyar Pétert a pozíciókba kerülés és vagyonosodás szempontjából egyaránt hasznos házassága idején egyáltalán nem zavarta a kedves apósa III/II-es múltja. Sőt…
Ismerjük, van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja és vannak azok a pozíciók, amiért a kommunista titkosszolgálat III/II-es SZT-tisztje, hadnagya is polgári ellenálló. Pont annyira, mint Erőss nagypapa.
Ennyi.