Európa válságban van. Eltűnőben az életünk kereteit meghatározó keresztény civilizáció. Lejtmenetben az Európai Unió is. A kontinens globális gazdasági súlya az elmúlt három évtizedben jelentősen és folyamatosan csökkent. Az európai rend a szemünk láttára elpárolog – állandósult terrorveszély, foszladozó közbiztonság. Visszaszorult az európai érdekérvényesítési képesség a nemzetközi politikában is – bezárkózás és blokkosodás, a szomszédban háború. Mindez nehéz helyzetbe hozta az európai nemzeteket, ráadásképp az emberek mindennapi életkörülményei is megnehezültek. Amit az európai emberek érzékelnek: béke, rend és fejlődés helyett háború, migráció és stagnálás.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a buborékban élő brüsszeli bürokrácia az elmúlt években számos hibás politikai döntést hozott. Európa egyre inkább belesodródik egy olyan háborúba, amin a kontinens semmit sem nyerhet, de könnyen mindent elveszíthet. Mégis napi tapasztalat, hogy a háború ügyében számukra semmi sem túl drága. A brüsszeli bürokraták akarják ezt a háborút, sajátjuknak tekintik, és le akarják győzni Oroszországot. Az európai emberek pénzét folyamatosan Ukrajnába küldik, a szankciókkal lábon lőtték az európai cégeket, felhajtották az inflációt és megélhetési nehézségek közé lökték az európai polgárok millióit. Adóemelésekkel rontották a kontinens versenyképességét, adok-kapokba keveredtek Európa legfontosabb kereskedelmi partnereivel. A zöld átállást félrenavigálták. Európa ma több kőszenet használ, és magasabbak az energiaárak, mint öt évvel ezelőtt. A kivéreztetés ellen napi szinten tiltakoznak az európai gazdák, és közben nyakló nélkül tódulnak be dömpingáron a kétes minőségű ukrán agrártermékek.

Az Európai Unió bővítése a Nyugat-Balkán országaival teljesen megrekedt – csak a magyar bővítési biztos heroikus küzdelme hozott némi előrelépést. Pedig továbbra is igaz, hogy az Uniónak nagyobb szüksége van az új tagállamokra és azok gazdasági lendületére, mint bármikor korábban. A félrekezelt migrációs politika miatt pedig ma is özönlenek Schengen területére az illegális migránsok. Brüsszelben viszont ahelyett, hogy átvennék a migrációt megállító országok – például Magyarország – sikeres gyakorlatát, ezeket az országokat büntetik és a migránsok beengedésére akarják őket kényszeríteni. Közismert, hogy 2040-ig Afrikában 750 millió fővel nő a népesség. Magyarország mindenkit arra figyelmeztet, hogy ma még megállítja az afrikai migránsokat a kerítés, de ilyen rohamosan növekvő számok mellett csak a már középtávon helyben maradást eredményező gazdasági fejlesztésektől remélhetünk megoldást. Európának nagy fejlesztési programot kellene indítania Afrikában, de ilyen terv Brüsszelben még a látóhatáron sincs.

A brüsszeli bürokraták egy dologban kétségtelenül sikeresek: a nemzetállamok meggyengítésében és saját hatalmuk növelésében. Ez az elit felidézi bennünk a kommunisták emlékét. Nem az emberek érdekét nézik, hanem a saját eszméiket erőltetik az emberekre. Az éppen aktuális slágerük a méregzöld politika és a kevert társadalom eszménye. És ha ez az európai embereknek nem tetszik, akkor „jaj az európai embereknek”.

A válság ténye és a háborús helyzet súlyosbodása már jóval az európai parlamenti választások előtt egyértelműen jelezte: változásra van szükség Európában. Ez így nem mehet tovább! Az európai emberek nagy többsége ezt gondolta, és az európai választásokon ki is fejezte akaratát.

Az európai emberek azt is világossá tették, hogy a változást a jobboldaltól remélik. Ez meg is látszott a választási eredményeken: a baloldali progresszió és háborúpártiság helyett az emberek elsöprő többséggel a változást ígérő pártokra szavaztak. Az Európai Unió 27 országából 20-ban olyan szuverenista vagy jobboldali párt nyert, amely kimondottan a változás ígéretével kampányolt. A választás után meg is bukott azonnal a baloldali francia és a belga kormány, Berlinben is rezeg a léc. Az európai emberek egyértelművé tették, hogy le akarják zárni a szomszédban zajló háborút, meg akarnak szabadulni a progresszív ideológiai ámokfutástól, meg akarják állítani a migrációt illetve növekedési pályán akarják látni az európai gazdaságot.

Eddig rendben is vagyunk. Az európai emberek a várakozásoknak megfelelően megkezdték Európa visszavételét. Csakhogy a brüsszeli bürokraták ellentámadást indítottak. A status quo fenntartásában érdekelt szocialisták és liberálisok mellé beszervezték az Európai Néppártot. Az Európai Néppárt a kampányban változást ígérve gyűjtötte össze a szavazatokat. Ám hiába mondták magukat a változás követeinek, a választások után mégis az Európát végveszélybe sodró szocialistákkal és liberálisokkal álltak össze.

Az Európai Néppárt és a baloldal többi pártja fittyet hány az európai emberek döntésére, és szégyenteljes paktumot kötött, hatalmi osztozkodásba kezdett. Ez nyílt visszaélés a választóktól kapott felhatalmazással. Egy háborúpárti koalíció köttetett újra. Ennek a háborúpárti paktumnak egyetlen célja, hogy az Európát válságba sodró brüsszeli elit még legalább öt évig hatalomban maradjon. Napnál is világosabb, hogy ezért akarják pozíciójában tartani az eddigi sikertelenségekért nyakig felelős bizottsági elnök asszonyt. Az emberek változásra szavaztak, de az Európai Néppárt árulásával a brüsszeli elit kicselezte őket, és kivédte a Brüsszel bevételét célzó első támadást.

Nekünk, jobboldaliaknak továbbra is az a feladatunk, hogy érvényt szerezzünk az európai választók akaratának. Az első kísérletünket visszaverték. Ezen a héten megtörtént az újratervezés. A választók akaratát eltorlaszoló paktum ellenére folytatni fogjuk az európai jobboldali pártok együttműködésének kiépítését. A jobboldali pártoknak erős európai parlamenti frakciókat kell létrehozniuk, majd ki kell építeniük az e képviselőcsoportok közötti együttműködést. Vasárnap két meghatározó erejű esemény történik majd. Vigyázó szemünket Párizsra és Bécsre érdemes vetnünk. Tegnap Amerikában is nagy lépést tettek a változás felé. Ha minden a tervek szerint alakul, és a Jóisten is megsegít bennünket, az év végére a hazafiak többségre jutnak az egész nyugati világban. Hajrá!