Tarr Zoltán, avagy a bicskanyitogató hazaárulás tankönyvi esete.
Történt, hogy az Európai Parlament kulturális bizottsága együttes ülést tartott az ukrán parlament oktatási bizottságával. És persze ki más pattant elsők között felszólalásra - hiszen tudjuk jól, a haladár brüsszeliek szlogenje a „Slava Ukraini” -, mint a tiszás Tarr Zoltán.
Nos, mit is kérdezett hát főhősünk rendkívül fontoskodó arckifejezéssel? Azt, hogy miként tudna az EU a „nem ukrán anyanyelvű” diákok ukrán nyelvtanulásában segíteni ️️️️️️️️️️
☝️ Fordítsuk le: akiket Tarr „nem ukrán anyanyelvűeknek” nevez, az minden jó érzésű embernek a kárpátaljai magyarok közössége. Magyarok!
Tarr! A kárpátaljai magyarok problémája véletlenül sem az, hogy nehezen tanulhatnak ukránul, hanem az, hogy nem engedik őket magyarul tanulni, az anyanyelvüket használni, a saját kultúrájukban boldogulni!
Az önfeladás, a szervilizmus, a Brüsszelnek való behódolás és benyalás szinte már fokozhatatlan megnyilvánulása, ha egy ilyen európai parlamenti ülésen egy magyarországi európai parlamenti képviselő azon aggodalmaskodik, hogy hogyan is tanulhatnának meg jobban ukránul a „nem ukrán anyanyelvűek”, tehát a kárpátaljai magyarok, és nem azért emel szót, nem amellett áll ki, hogy a kárpátaljai magyarok egyéni és közösségi jogait, a nyelvhasználati és oktatási jogokat végre tartsa tiszteletben, garantálja azt ukrán hatalom.
️ Tarr a magyarok helyett az ukránokat választotta. MEGINT.
Mert ő és az összes tiszás láthatóan már maguk mögött hagyták a „béklyózó” nemzeti kötődést, ők már felolvadtak a brüsszeli szellemi-ideológiai és politikai olvasztótégelyben.
️Mindez nem más, mint a bicskanyitogató hazaárulás tankönyvi esete.
Miközben a kárpátaljai magyarok alapvető jogait az ukrán hatalom lábbal tiporja, addig Tarr Zoltánék Brüsszel és Kijev elvárásait szolgálják ki.
SZÉGYEN️
Ennyi.