Pár éve még nem tudtam volna elképzelni, hogy Brüsszelnek sikerül annyira taccsra vágnia Európát, hogy ma már annak is örülnie kell egy átlag európai polgároknak, ha lesz mivel fűtenie télen és lesz mit ennie. Márpedig az eszement szankciókkal ezt érték el...

A 90-es évek óta a liberálisok a történelem végéről beszéltek, azt gondolták, hogy egy Amerika dominálta világrendben már csak olyan típusú posztmateriális kérdésekről fognak szólni a politikai viták, mint például a genderkérdés vagy a környezetvédelem. Erre a koronavírus-járvány, majd a háború és az arra adott eszement szankciók átírták ezeket a várakozásokat, ma már a legalapvetőbb létkérdések foglalkoztatnak mindenkit Európában.

A gáz és az áram ára az egekbe emelkedett, ami már fejlett nyugat-európai országok számára is megfizethetetlen, a bécsi áramcég például a hírek szerint akár csődbe is mehet. A pánik egyre nagyobb: jövő péntekre rendkívüli uniós csúcsot hívtak össze, több tagállam is a magyarhoz hasonló ársapkát javasol európai szinten.

A magyarországi balliberálisok pedig ismét undorító módon viselkednek: májusban még teljes mellszélességgel támogatták a szankciókat és az embargókat, amelyek ide juttatták Európát, most pedig kárörvendenek azon, hogy mindez milyen nehézségeket okoz az európai, így a magyar gazdaság számára is. Mondanom sem kell: Orbán Viktor előre figyelmeztetett mindenkit, hogy ez lesz!

A megoldás egyszerű lenne: Európa vezetői ne a háború folytatásáért, hanem a békéért dolgozzanak és azonnal szüntessék meg az értelmetlen szankciókat, ugyanis ahogyan több közgazdász is fogalmaz: ilyen energiaárak mellett Európának vége.

Amíg ez nem következik be, addig csak azt tehetjük, amit a magyar kormány csinál: annyi gázt spájzol be, amennyit csak tud, megépíti az új paksi atomerőművet és igyekszik fenntartani a rezsicsökkentést, amely az átlagfogyasztásig teljes mértékben védi az embereket az elszabaduló energiaáraktól.