A vita arról szól, ki dönt arról, hogyan neveljük a gyermekeket, az európai alapszerződések szerint ez nyilvánvalóan a magyarok, vagyis nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés – mondta Orbán Viktor.

Elemzés:

A gyermekvédelem ügyében és a globális LMBTQ-lobbi megítélése kapcsán is egyre inkább a 2015-ös migrációs válság után tapasztalt törésvonal alakul ki Európában: míg a közép-európai országok védik a szuverenitásukat és a hagyományos értékeket ezekben a kérdésekben, addig a nyugat-európai országok egyre inkább elszakadnak mindettől.

👉A 2015-ös migrációs válság jól rávilágított arra, hogy miközben a nyugat-európai országok számára már nem olyan fontos az európai kultúra és a hagyományos értékek védelme, addig a közép-európai országok immunrendszere beindult és szembeszálltak a bevándorláspárti erőkkel. Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a V4-ek szoros együttműködése, a szövetségüknek megerősödése volt.

👉A migráció kapcsán is Magyarország jelentette ki először, hogy azt meg kell állítani, melynek hatására rengeteg támadás érte hazánkat, a mostani ügyhöz hasonlóan akkor is felmerült a kizárásunk az Európai Unióból. Az idő múlásával azonban egyre többen ismerték el Magyarország igazát, sőt ma már az EU is több korábbi magyar javaslatot ültetett át a gyakorlatba.

👉A gyermekvédelem és a globális LMBTQ-lobbi kapcsán Magyarország egy törvénymódosítást fogadott el, ami a bevándorláshoz hasonló ellentéteket eredményezett az Európai Unión belül. Több közép-európai ország vezetője kiállt hazánk mellett (pl. Szlovénia, Lengyelország, Csehország), míg sok nyugati ország hangosan bírálta a törvényt (pl. Németország, Luxemburg, Hollandia).

👉A két ügy már csak azért is párhuzamba állítható, mert egyebek mellett ismét szuverenitáskérdésről, az önrendelkezésünkről van szó: ki dönthet a gyermeknevelésről? Engedni kell-e a globális LMBTQ-lobbi és az azt támogató NGO-k nyomásának? A bevándorlás kapcsán ezek a kérdések így szóltak: ki dönthet arról, hogy kivel élünk együtt? Engedni kell-e a globális bevándorláspárti erők és NGO-k nyomásgyakorlásának?

👉Mindezek fényében nem meglepő, hogy akik pár éve idegengyűlölőnek tituláltak bennünket a bevándorlás elutasítása miatt, azok most homofóbiával vádolják az országot. Ez ugyanakkor nem igaz, hiszen a globális LMBTQ-lobbi nyomulásának ellenálni egyáltalán nem jelent melegellenességet. Annak célja ugyanis valójában nem az esélyegyenlőség vagy az elfogadás erősítése, hanem a hagyományos társadalmi és politikai rend szétverése, és egy új hatalmi struktúra kialakítása.

A progresszivizmus a marxizmushoz hasonlóan névleg az egyenlőségért küzd, terminológiájában ragaszkodik az elnyomó-elnyomott dichotómiához, de a merev gazdasági aspektuson alapuló marxizmusba olyan dimenziókat emel be, mint a nemiség, szexuális orientáció és rassz kérdése. Az elmélet követői szerint társadalom szélére szorult csoportok „felszabadítása” elhozza a társadalmi egyenlőség utópiáját is. A progresszív ideológia valójában a társadalom alapjául szolgáló norma- és értékrendszer lebontására, a család és a nemzetállam dekonstruálására törekszik. Annak ellenére, hogy a progresszivizmust az „uralmi struktúrák” megdöntésének hevülete jellemzi és támogatói az elnyomott csoportok felszabadítását propagálják, az akadémiai szféra, a filmipar, a Szilícium-völgy és a multinacionális vállalatok nagy része is az ő narratívájukat képviseli.