Egy új orosz történelemkönyvben az ‘56-os magyar forradalom kapcsán szó szerint ez szerepel: „A felkelő radikálisok, köztük a [korábban] még fasiszta Magyarország fegyveres alakulatainak számos volt harcosa, nem csupán a szovjet emlékművek és szimbólumok elleni vandalizmussal "tűntek ki", de számos gyilkossággal is a Magyar Dolgozók Pártja képviselői, a rendvédelmi szervek tagjai és azok családtagjai ellen. A kegyetlen leszámolások áldozataivá váltak még a sorkatonák is, akik a fontosabb objektumokat védték." A törzsszöveg vonatkozó bekezdésében pedig ez szerepel: „1956 júniusában demonstrációk és sztrájkok kezdődtek Lengyelországban. Ezek eredményeképpen megváltozott az ország vezetése - a Lengyel Munkáspárt korábbi főtitkára, W. Gomulka került hatalomra. Ugyanekkor tiltakozások kezdődtek Magyarországon is. A tüntetők kritizálták Magyarország vezetését és szovjetbarát irányvonalát, Magyarország kilépését követelték a V[arsói] SZ[erződés] SZ[ervezeté]-ből. Teljesen megalapozottan feltételezve, hogy a magyar válság katalizátora a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék tevékenysége volt, a Szovjetunió csapatokat küldött Magyarországra, és segített a magyar vezetésnek leverni a tiltakozásokat.”

Értelemszerűen sok tekintetben ez nem a magyarok történelemképe, ahogyan eddig sem azt tanították az orosz történelemórákon, mint amit Magyarországon. Ezen most mégis sokan (mű)megdöbbennek. Sőt, például a NATO- és EU-szövetséges Romániában sem azt tanítják Trianon vagy a magyar történelem kapcsán, mint amit nálunk. De ez szinte az egész Kárpát-medencére igaz. Mégis a szövetségeseink és együttműködünk velük. Oroszország pedig még csak nem is szövetségesünk. Nem NATO-tagok, sem EU-tagok. Kapcsolataink kizárólag gazdaságiak.

Nekünk, magyaroknak a feladata a magyar kultúra védelme és továbbadása. Nekünk kell felhívni a történelmi hőseinkre a figyelmet. Senki más nem fogja a magyarok érdekeit képviselni. Csak mi, magyarok!