Nemrég jelent meg Erich Maria Remarque 1929-as Nyugaton a helyzet változatlan című regényének egy új filmes feldolgozása, ami egy fiatal német katona lebilincselő történetét meséli el az I. világháború nyugati frontján. A történet lényege, hogy a fiatal srácok a saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan változik a háború kezdeti eufóriája kétségbeeséssé és félelemmé, miközben a saját és társaik életéért küzdenek a lövészárkokban.

A regénynek és magának a filmnek is talán az a legszomorúbb jelenete, amikor pár száz méter terület megszerzéséért küldik be a katonákat a húsdarálóba a már több éve tartó első világháború végén. Értelmetlenül haltak meg rengetegen: a történelem egyik legvéresebb háborújának számít a harctereken elesett 9 millió katonával és további 5 millió polgári áldozattal, akik a megszállások, bombázások, éhínségek, járványok következtében veszítették életüket.

Hasonlót láthatunk most Ukrajnában is. Egy-egy néptelen falui visszaszerzéséről szólnak az ukrán hadijelentések, ugyanakkor a fronton érdemi változás már régóta nem történik, a legfrissebb hírek szerint a hatalmas emberveszteség miatt „szüneteltetik” is az ukránok az ellentámadást. A harci helyzet sokban hasonlít az első világháború vérszivattyúihoz: hatalmas árokrendszerek, mozdulatlan frontvonalak és értelmetlen áldozatok tízezrei. Emellett a polgári áldozatok száma és szenvedése is csak egyre nő.

A történelemből tanulni kellene! Azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat a háború folytatása helyett. Keleten ugyanis a helyzet változatlan, ezt már nyugaton is egyre többen láthatják, még a háborús uszítást végző baloldaliak is. Így csak reménykedni tudunk, hogy az ellentámadási próbálkozások után elkezdődhetnek végre a tárgyalások!