️ Magyar Péter már IV. Béla második honalapításához hasonlítja saját kormányzását. Alig néhány hónap telt el a kormányváltás óta, de úgy tűnik, a politikai önértékelésben már eljutottunk a magyar történelem legnagyobb uralkodóiig.

A miniszterelnök parlamenti beszédében hosszasan idézte fel a tatárjárást, a muhi csatát, az elpusztított falvakat és a romokban álló országot. A párhuzam szerint ahogy IV. Bélának a tatárok után kellett újjáépítenie Magyarországot, úgy az ő kormányának az Orbán-korszak után kell lényegében újraalapítania az országot.

Ez politikai kommunikációként már önmagában figyelemre méltó.

Magyar Péter ugyanis egyszerre emeli történelmi léptékűvé az előző kormány bűneit, és ezzel együtt saját szerepét is. Orbán Viktorékból így gyakorlatilag tatárjárás lesz, Magyar Péterből pedig a romokon országot újjáépítő második honalapító.

A következő lépésben már a „kővárak” modern megfelelőjét is megtalálta: az új alkotmányt.

Politológiai szempontból ez a messianisztikus politikai kommunikáció klasszikus esete: minél nagyobbnak festjük le az örökölt katasztrófát, annál történelmibb szerep jut annak, aki azt állítja, hogy megmenti az országot.

Csakhogy van ezzel egy probléma. Magyar Pétert nem azért választották meg, hogy történelmi legendát építsen saját magából, hanem azért, hogy kormányozzon.

Néhány hónap után IV. Bélához mérni a saját politikai küldetést minimum merész.

Lassan már nem miniszterelnöki beszédet hallgatunk, hanem egy készülő középkori eredetmondát.