Kéri László és Petschnig Mária Zita több mint száz Tisza-sziget rendezvényén vett részt, lényegében kétszer körbejárták az országot, és külföldi közösségekhez is eljutottak. Kéri korábban még arról beszélt, hogy a mozgalom már nem függ Magyar Pétertől, ezért akkor sem lehetne „kinyírni”, ha a vezetőjét félreállítanák.

Most azonban egészen más tapasztalatokat szerzett.

Elmondása szerint a választás után a Tisza vezetése nem válaszolt a helyi közösségek kérdéseire, ezért azt tanácsolták a szigetek tagjainak, hogy őrizzék meg az önállóságukat, vegyenek részt az önkormányzati üléseken, és helyben értékeljék a Tisza-kormány első száz napját.

A pártközpontban ezt már egy Tiszán belüli „ellenpárt” megszervezéseként értelmezték. Kériék ezért befejezték a Tisza-szigetekkel kapcsolatos munkájukat.

A történet iróniája, hogy Kéri László évtizedeken keresztül bírálta Orbán Viktort és a Fideszt a központosítás, a vezérelvű működés és a kritikus hangok háttérbe szorítása miatt. Most pedig ő tapasztalja meg, mi történik a Tiszában azzal, aki önállóságot és alulról szerveződést javasol.

Úgy tűnik, a Tisza-szigetekre addig volt igazán szükség, amíg mozgósítani és választást nyerni kellett. Amikor azonban beleszólást, önállóságot és értékelési jogot kértek, máris veszélyforrássá váltak.

Kéri most arra figyelmeztet: ha a szigetek ismét felülről kinevezett vezetőket kapnak, a teljes hálózat gyorsan széteshet. Vagyis éppen az ismerte fel a Tisza vezérelvű működését, aki korábban azt bizonygatta, hogy a mozgalom már túlnőtt Magyar Péteren.