️Az utóbbi időben jobboldali nyilvánosságban többen is egymásnak estek, élesen kritizálták egymást, és olyan viták kerültek felszínre, amelyek korábban nem jelentek meg a nyilvánosság előtt.

Egy választási vereség után ez bizonyos mértékig természetes. Ilyenkor mindenki érzékenyebb, keresi a hibákat és azt, hogyan lehet továbbmenni.

Szerintem azonban van ennek egy ennél fontosabb üzenete is: a jobboldal igenis sokszínű.

Vannak radikálisabb és mérsékeltebb hangok, különböző karakterek, eltérő stílusok és gondolkodásmódok. Ezek a szereplők nem feltétlenül értenek egyet mindenben – és nem is kell, hogy egyetértsenek.

Sőt, éppen ebből lehet erőt építeni. Ha ezek a különböző hangok meg tudják mutatni magukat, és a vitáik ellenére képesek megtalálni azt, ami összeköti őket, akkor a jelenleginél jóval szélesebb társadalmi koalíció épülhet fel a jobboldal mögött. Más karakter más társadalmi csoportokat, generációkat és élethelyzetben lévő embereket képes megszólítani.

Ezt a baloldali-liberális nyilvánosság is felismerte 2022 és 2026 között. Elég csak a kifejezetten megosztó Puzsér Róbertre gondolni: a stílusa és számos mondata ott sem volt mindenkinek szimpatikus, mégis ő szervezte meg néhány nappal a választás előtt a „rendszerváltó bulit”, amely rengeteg budapesti fiatalt mozgósított. Nem kellett mindenkinek Puzsérral mindenben egyetértenie ahhoz, hogy ugyanannak a politikai változásnak legyen a részese.

Valami hasonlóról szól Békés Márton „mozaikjobboldal” elmélete is. A jobboldal erejét nem az adja, hogy mindenki ugyanazt mondja, ugyanabban a stílusban, hanem az, hogy a különböző közösségek és karakterek képesek egymás mellett létezni, miközben a fontos kérdésekben megtalálják a közös nevezőt.

Talán ezért sem az a legfontosabb kérdés, hogy vannak-e viták a jobboldalon, hanem az, hogy ezekből a vitákból széthúzás vagy sokszínűség születik.

Mert egy mozaik attól mozaik, hogy különböző darabokból áll. A lényeg az, hogy a végén – legkésőbb 2030-ban – összeálljon egy képpé.