️Az OECD friss, augusztusban publikált adatai szerint 2026 első negyedévében 6 százalékkal nőtt az egy főre jutó magyar háztartási reáljövedelem az előző negyedévhez képest.

Ez messze a legjobb eredmény volt az OECD-országok között. Összehasonlításképpen: a világ fejlett gazdaságait tömörítő OECD egészében mindössze 0,2 százalékos növekedést mértek.

Az OECD azt is kiemeli, hogy a magyar eredményt elsősorban a munkavállalói jövedelmek 6,3 százalékos növekedése hajtotta. Vagyis nem egyszerű statisztikai trükkről van szó: a háztartások inflációval korrigált, elkölthető vagy megtakarítható jövedelme nőtt kiugró ütemben.

Orbán Viktor tehát rendkívül erős reáljövedelem-növekedéssel adta át az országot. Innen már a TISZA-kormány felelőssége, hogy ez a tendencia folytatódik-e. Az első jelek mindenesetre óvatosságra adnak okot.

A második negyedévben ugyanis például a magyar GDP az előző negyedévhez képest mindössze 0,4 százalékkal nőtt, miközben az elemzők 0,7 százalékos bővülést vártak.

Közben a korábban megkötött hároméves bérmegállapodás is veszélybe került. A megállapodás szerint 2027-ben 14 százalékkal kellene emelkednie a minimálbérnek, de a vártnál gyengébb gazdasági teljesítmény miatt ezt várhatóan újra kell tárgyalni.

A legfontosabb gazdasági kérdés ezért most az: sikerül-e a TISZA-kormánynak megőriznie azt az életszínvonal-emelkedést, amelyet örökölt?

Mert a választók számára végül nem az lesz a döntő, hogy mit mondanak a GDP-ről vagy a költségvetésről, hanem az, hogy hónapról hónapra többet vagy kevesebbet ér-e a fizetésük és a családjuk jövedelme.