Lánczi Tamás úgy helyretette a 444 riporterét, hogy az végül inkább feladta a kötekedést és elsétált. Szerintem ez az eset sokkal többről szól egy egyszerű szóváltásnál: megmutatja, mi lehet a helyes hozzáállás a jobboldaliak számára a választási vereség után.

Az elmúlt hónapokban ugyanis jól érzékelhető törekvés, hogy a Fidesz szavazói szégyelljék, hogy a jobboldalt támogatták. Azt várják tőlük, hogy úgy érezzék, átverték őket a kampányban, folyamatosan magyarázkodjanak, bocsánatot kérjenek és vezekeljenek.

Lánczi Tamás viszont azt mutatta meg, hogy ha valaki higgadtan, határozottan kiáll az álláspontja mellett, akkor ezzel a hozzáállással a másik oldal gyakran nem tud mit kezdeni. A 444 riportere sem tudott érdemi tényekkel vagy ellenérvekkel reagálni, végül inkább otthagyta a vitát.

És valóban, magyarázkodni valója a Tisza-közeli nyilvánosságnak van. A kampányban ugyanis mérgező akkumulátorgyárakról beszéltek, majd később a Greenpeace méréseire hivatkozva maguk is megírták, hogy a vizsgálatok nem mutattak környezetszennyezést. Kiderült, hogy valóban politikai okok álltak amögött, hogy Zelenszkij a kampány alatt leállította a kőolajszállítást. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós források visszatartása politikai kérdés volt, hiszen a kormányváltás után hirtelen megszűntek a korábbi jogállamisági kifogások. Emellett még a Telex is írt a választás után, hogy a kampány idején bizony történt külföldi beavatkozás a Tisza oldalán, de a Zsolti bácsi-ügyről is szintén kiderült, hogy az csak egy teljesen alaptalan vádaskodás volt.

A választási vereség után a legnagyobb hiba az lenne tehát, ha a jobboldal elhinné, hogy szégyellnie kell önmagát. Ha valaki hisz az igazában, kiáll mellette, és nem hagyja magát megfélemlíteni, akkor a jobboldal sokkal gyorsabban talpra állhat az április 12-i vereségből, mint azt ma sokan gondolják.