„Középiskolai tanárként én nem támogatom a választójog korhatárának csökkentését!” - írja az egyik tanár Lannert Judit bejegyzése alatt, amelyben az oktatási miniszter kiáll a választójog korhatárának 16 évre történő csökkentésével. A üzenetét így folytatja: „a diákok többsége még 18 évesen sincsen tisztában alap politikai kérdésekkel, fogalmakkal. Általában nem tudják, hogy hány parlamenti párt van, vagy mennyi képviselő. Nem tudják, hogy kik alkotják a kormányt, max 2-3 minisztert tudnak megnevezni. Fogalmuk sincs, hogy ki a legmagasabb közjogi méltóság, ill. 10-ből 9-en a miniszterelnököt jelölik meg (aki amúgy a harmadik a sorban!) Sokaknak nem világos az EP választás és az országgyűlési választás közötti különbség. Híreket nem olvasnak, nem követik a közéleti eseményeket. Ami esetleg eljut hozzájuk vmilyen közösségi médián keresztül, arról legalább már hallottak. Nem látnak (politikai) összefüggéseket, sokan azt sem tudják, hogy a saját településükön, vagy épp kerületükben ki a polgármester. A legtöbb 18-20 éves fiatal arra szavaz, akire a szülei/barátai. Itt szó sincs önálló, felelősségteljes döntésről. 16 évesen még kevesebb esélyt látok erre. Nyilván vannak olyan fiatalok is, akik teljesen képben vannak politikailag és napi szinten követik az eseményeket, de a döntő többség nem ilyen.”

Egy másik tanár így fogalmaz: „Esküszöm, le vagyok döbbenve. A fiatalokat én mindig komolyan veszem, én se voltam olyan régen fiatal. De könyörgöm, hol voltam én a felelős döntéshozataltól 16 évesen? Vagy akármelyik barátom vagy most a gyerekeim meg a barátai… még alap dolgokban fogni kell a kezüket. Semmi élettapasztalat, a világképük még nem állt össze. Érzelmi és hangulat-ingadozások, szorongások, extrém kísérletezések jellemzik ezt az életkort. 25 éves korukig ráadásul még érik az agyuk, főleg a prefrontális kéreg. Hagyjuk már őket először felnőni!”

Egy harmadik pedig ezt írta: „Kedves Judit! Nézzék meg kérem, hogy hogyan változtak az elmúlt 10-20 évben az emberek érési szakaszai. Régen egy 16-18 éves ember már felelősség teljes embernek kezdett számítani, hiszen az érési és szociális szakaszai már itt tartottak. Napjainkban a kamaszkor a húszas éveinek közepén zárul le. Ajánlom figyelmébe a generáció kutatók tanulmányait.”