Örökre megmarad az emlékeimben, amikor 17 évesen néztem az SZDSZ egyik utolsó vergődését: a párt 2009-es fővárosi választmányi ülését. Az SZDSZ akkori frakcióvezetője, Kóka János akkor így fogalmazott: „Mára a liberális párt nem kiváló szellemi kapacitásáról, hanem lekezelő arroganciájáról nevezetes.”

Emlékezetes, hogy Schmidt Mária már tíz évvel korábban figyelmeztetett erre. Már 1998-ban arról beszélt, mi okozhatja az SZDSZ vesztét. A Demokratának akkor így nyilatkozott: „Nem csináltak semmi olyat, ami ezt az általános elutasítást indokolttá tenné. Hogy mégis így van, annak egy oka van: az arroganciájuk. Ez azért nagy teljesítmény, hogy egy párt nem politikai, hanem magatartásbéli eszközökkel választja le magát a többiektől.”

Az elmúlt hónapok eseményei számomra azt mutatják: az SZDSZ nem tűnt el, csak átalakult. Amikor például az egykori SZDSZ-es Ruff Bálint miniszterként a parlamentben fölényeskedő, kioktató stílusban - még ha néha nehezen is érthető módon - beszél az ellenzékkel, ennek a szemléletnek a továbbélését látom.

De van ennél is súlyosabb ügy: az Alaptörvény módosításai, amelyek ugyanezt az arrogáns politikai gondolkodást tükrözik.

Ahogy Nacsa Lőrinc fogalmazott: pontosan tudják, hogy „nagyon nincs rendben ez a mostani Alaptörvény-módosítás. Hogy penetráns határátlépés.” Azt is tudják – írja –, hogy „Alaptörvény-ellenes, személyre szabott, visszamenőleges hatályú, korlátozza a választójogot, antidemokratikus és instabillá teszi a magyar közjogi rendszert. Tudják, hogy egy demokráciában egyetlen mondattal, érdemi indoklás nélkül leváltani a köztársasági elnököt elfogadhatatlan. Tudják, hogy amit az Alkotmánybírósággal tesznek, az vállalhatatlan. Tudják, hogy a passzív, és ezáltal az aktív választójog korlátozása nem a demokráciák sajátja.”

Ennek ellenére megteszik. Mert azt gondolják, hogy a politikai felhatalmazás mindent megenged, és bármit következmények nélkül megtehetnek.

Lehet, hogy ma még úgy érzik, győztek. De könnyen lehet, hogy éppen most követik el azt a hibát, amely hosszú távon a bukásukhoz vezet. Ahogyan egykor az SZDSZ is azt hitte, hogy a politikai ereje felülírhatja a társadalmi hangulatot – aztán 2010 után eltűnt a magyar politikából.