️A nemzetközi sajtóban is egyre többen írnak róla, de itthon még Török Gábor is felhívta a figyelmet arra, hogy a benyújtott 17. alkotmánymódosítás nem az önkorlátozásról, hanem Magyar Péter hatalmi mozgásterének további növeléséről szól. Részletek!

Ha hatalomtechnikai szempontból vizsgáljuk a javaslatot, akkor azt látjuk, hogy az intézkedések túlnyomó többsége a jelenlegi politikai többség számára teremtene új lehetőségeket.

Új köztársasági elnököt választhatnak, lecserélhetik az Alkotmánybíróság több tagját és vezetőjét, visszahívhatóvá válhatnak a bírósági vezetők, létrejöhet egy új hatóság, csökkenhetnek a politikai döntéshozatal intézményi korlátai, miközben több területen is szűkülhet a politikai ellenfelek mozgástere.

Bár a csomagban találhatók olyan elemek is, amelyek önkorlátozásként vagy a korábbi alkotmányos egyensúlyok részleges visszaállításaként értelmezhetők, ezek súlya jóval kisebbnek tűnik annál a politikai logikánál, amely a kormányzati mozgástér kiszélesítésére épül.

A 17. alkotmánymódosítás ezért politikatudományi szempontból elsősorban nem egy önkorlátozó, hanem egy hatalomkoncentráló és a mindenkori kormányzati mozgásteret növelő alkotmányozási kísérletként értelmezhető.

Ez persze nem egyedi jelenség a politikában: a hatalom természetéből fakad, hogy a rendelkezésére álló mozgásterét igyekszik bővíteni. A kérdés inkább az, hogy ennek hol vannak a politikai és intézményi határai, mert jelenleg a miniszterelnök kommunikációjából és lépéseiből sokkal inkább az önkényes hatalomgyakorlás képe rajzolódik ki.