Ezen a napon, 1989. június 16-án hangzott el Orbán Viktor máig legismertebb beszéde a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén.

Később maga is úgy emlékezett vissza rá, mint egy őszinte, nemzedéki beszédre. A Fidesz azért őt választotta szónoknak, mert a rendszerváltás fiatal generációjának hangját akarta megszólaltatni egy olyan történelmi pillanatban, amely nemcsak a múlt lezárásáról, hanem a jövő kezdetéről is szólt.

„Szívből mondtam a beszédet” – fogalmazott később. Szerinte az egész nemzedék érzéseit közvetítette: hogy vége egy korszaknak, és Magyarország előtt új út nyílik.

Orbán Viktor úgy vélte, a beszéd az igazság pillanatáról is szólt: amikor elválik egymástól a színlelés és az őszinteség, a hazugság és az egyenes beszéd.

Arra is figyelmeztetett, hogy a rendszerváltás eseményeit nem szabad utólagos tudással megítélni. Akkor és ott senki sem tudhatta, hogyan alakulnak az események Moszkvában, és egy rossz fordulat súlyos következményekkel járhatott volna. Úgy látta, a magyarok történelmi tapasztalata azt tanítja: amit lehet, békésen kell elérni.

A Hősök terén elhangzott beszéd nemcsak egy politikus pályafutásának meghatározó pillanata lett, hanem a rendszerváltó nemzedék egyik legismertebb szimbóluma is.