Ma 19 éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. 12 éves voltam, csak arra emlékszem, hogy Budapesten rengeteg ünnepi program volt, még egy a Duna jobb és bal partját összekötő pontonhíd is épült. A cirkusz tehát meg volt adva a népnek, ekkor még nem láttuk, mi vár ránk.

Hazánk kinyitotta a piacát, a nyugati cégek egész ágazatokat taroltak le, alamizsnaként pedig kaptunk érte uniós pénzeket, amelyek arányaiban jóval kevesebbnek számítottak, mint amennyit például a 80-as években csatlakozó ibériai országok kaptak.

Az egyik iskolapélda a magyar cukorgyártás teljes leépülése. Az akkor új EU-cukorreform Magyarországot a cukortermelés szempontjából teljes egészében a hazai gyárakat tulajdonló külföldi tulajdonosoknak szolgáltatta ki. 2004-ben egyből be is zárták a hatvani cukorgyárat, az EU-döntés után pedig 2006-ban bezárt a kabai, 2007-ben a szolnoki, 2008-ban a szerencsi, és 2009-ben a petőházi cukorgyár. Az EU-s cukoripari reform előírásainak megfelelően ezt a négy gyárat fizikailag is megsemmisítették, hogy esély se legyen valaha is újraindítani őket. De szinte az összes stratégiai ágazatban hatalmas privatizáció indult meg, teljes mértékben kiszolgáltatva ezzel Magyarországot a külföldieknek.

2010-ben azonban változás indult meg: a nemzeti kormány tudatosan elkezdte visszaépíteni a nemzeti tulajdont, rengeteg stratégiai ágazatot szerzett vissza. Legutóbb például a telekommunikációs szektorban, mely ágazat egy része minden magára adó országban nemzeti tulajdonban van. Ezeket a visszavásárlásokat a külföldi érdekeket szolgáló baloldal folyamatosan kritizálja és támadja. De ez a dolguk, ezért fizetik őket.

Természetesen a magyar kormány törekvése nem tetszik a nyugati országoknak sem, ezért minden lehetséges eszközzel támadnak és fenyegetnek bennünket. A németek például maffiamódszereket emlegetnek amiatt, mert több ágazatban is csökkenteni akarja a magyar kormány a német tulajdon arányát. És erre rakódnak még az ideológiai kérdések, mint például a bevándorlás vagy a genderideológia erőltetése és még hosszasan lehetne sorolni.

Véleményem szerint az EU-tagság mindezek ellenére szükséges. El kell érni, hogy hazánk nettó befizetővé váljon (2030 környékén várható) és ki kell állni továbbra is a nemzeti érdekeinkért. Ha ezen az úton haladunk, akkor hazánk az EU előnyeit kihasználó, de szuverén ország marad. Hajrá, Magyarország!