2022. áprilisában vége lett volna a háborúnak, az akkori brit miniszterelnök, Boris Johnson azonban ezt megakadályozta. Friss részletek:

2022. április 9-én Kijevben sokan fegyverszünetre számítottak, ehelyett ultimátum érkezett – írta meg tényfeltáró cikkében a The European Conservative. Három évvel később dokumentumok és diplomáciai beszámolók erősítik meg: azon a napon nem a béke, hanem a háború időtartama dőlt el.

Az orosz–ukrán tárgyalások Törökország közvetítésével ekkor már előrehaladott állapotban voltak. A tervezet Ukrajna semlegességét, nemzetközi garanciákat, sőt bizonyos orosz csapatkivonást is tartalmazott volna. Moszkva beleegyezett volna abba, hogy Kijev ne csatlakozzon a NATO-hoz, és különleges státuszt kapott volna a Krím, a Donbasz kérdését pedig elhalasztották volna.

Bár tökéletlen megoldásnak tűnt, mindkét fél belefáradt a harcokba, és a béke lehetősége reális volt – egészen addig, amíg meg nem érkezett Boris Johnson. A brit miniszterelnök hivatalosan azért utazott Kijevbe, hogy támogatásáról biztosítsa Volodimir Zelenszkij kormányát. Valójában azonban sokkal többről volt szó.

A brit külügy dokumentumai szerint Johnson egyértelmű megbízatással érkezett: megakadályozni, hogy Ukrajna bármiféle „korai békét” kössön Oroszországgal. Üzenete világos volt: „Ne tárgyaljatok, harcoljatok!” Johnson közölte Zelenszkijjel, hogy ha Kijev fegyverszünetet köt Moszkvával, azonnal befagyasztják a nyugati katonai és pénzügyi támogatást.

A volt brit miniszterelnök szerint a tárgyalás akkor az orosz invázió legitimálását jelentette volna. Szavai – „Putyin el fog bukni, és el is kell buknia” – új irányt adtak a nyugati stratégiának: nem békét, hanem győzelmet akartak.

A brit és amerikai politikai vezetés ekkorra már egyetértett abban, hogy az ukrajnai háború lehetőséget kínál Oroszország tartós meggyengítésére. Washington, London, Varsó és a balti államok a konfliktus elhúzódásában látták az esélyt az orosz befolyás visszaszorítására, miközben Párizs és Berlin csak csendben figyelt.

Johnson látogatása után Kijev hangneme megváltozott: Zelenszkij néhány nappal később már kijelentette, hogy Ukrajna „addig harcol, amíg minden négyzetcentimétert vissza nem szerez”. A diplomácia helyét átvette a háborús retorika. A „tárgyalás” és a „kompromisszum” szavakat felváltotta a „győzelem” és a „felszabadítás”. A fegyverszállítások felgyorsultak, a konfliktus pedig elnyúló, kimerítő háborúvá vált. Boris Johnson döntése nem elszigetelt gesztus volt, hanem tudatos stratégiai fordulat.

A Brexit utáni Egyesült Királyság újra vezető szerepet akart szerezni Európában, miközben Johnson belpolitikailag a Partygate-botrány miatt gyengült. A kijevi út ezért egyszerre szolgálta a brit befolyás erősítését és a saját politikai imázsát. A háború elhúzása eközben a brit és amerikai hadiiparnak is kedvezett.

2022 végére az Európai Unió súlyos energiaválságba került, infláció és ipari leépülés kísérte a háború költségeit. Egy NATO-levél szerint Johnson szerepe tudatos volt: „Ön vezető szerepet játszott az egység megszilárdításában és Ukrajna támogatásának kiépítésében” – írta Jens Stoltenberg főtitkár. A levél világossá tette: Johnson nem a békét, hanem az elhúzódó háborút választotta.

Aznap, 2022. április 9-én Kijev még megállapodásra készült – ehelyett mandátumot kapott az ellenállásra.