A következő választás nem csupán pártok, hanem két világkép között dönt: az egyik szerint Magyarország önálló, szuverén nemzetként építi a jövőjét, a másik szerint alárendelődik a brüsszeli központi akaratnak, akár saját kárára is.

Brüsszel célja világos: politikai nyomásgyakorlással, forrásmegvonással és nyilvános megszégyenítéssel kívánják elérni, hogy a 2026-os parlamenti választások után egy számukra kiszámíthatóbb, Ukrajnát korlátlanul támogató, az uniós központi akaratot kritika nélkül végrehajtó kormány alakuljon Magyarországon. Egy olyan kormány, amelyik támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, a háborút, a genderpropagandát és a migrációt.

Ehhez pedig tökéletes partner számukra a Tisza Párt, amely vállaltan Brüsszel-barát, és amelynek képviselője most már nyíltan kimondja: ha rossz Magyarországnak, az jó nekik. Ez nemcsak morálisan elfogadhatatlan, de politikailag is rendkívül veszélyes. Az, aki a saját hazája romlásában látja a politikai felemelkedés esélyét, nem képviseli az embereket – csupán kihasználja őket. Csupán arra kellenek nekik a választók, hogy megszerezzék a hatalmat, nem pedig arra, hogy szolgálják őket.

A történelem tanulságai világosak: a magyar baloldal mindig is hajlamos volt külföldi támogatást keresni a belpolitikai céljaihoz. Az 1950-es évek Moszkva-követő pártvezetőitől a 2004-es EU-csatlakozás környékén kialakult „Brüsszel a mi főnökünk” hozzáállásig ez a gondolkodás mindig visszaköszönt – most épp modern, technokrata csomagolásban. A cél ugyanaz: hatalomhoz jutni, akár az ország rovására is. Kollár Kinga kijelentése tehát nem csupán egy botlás – hanem világos iránytű, amely megmutatja, merre tartanak.