Egy demokráciában megszokottak a politikai viták. Vannak azonban pillanatok, amikor a politikai vitákat félre kell tenni és egységes nemzetként kell viselkednünk. A járványokhoz vagy a háborús helyzetekhez hasonlóan ugyanilyen időszak az, amikor árvíz veszélyezteti az országot. Ilyen helyzetekben minden felelős politikusnak egységre kell felszólítania a nemzetet és tartózkodnia kell a politikai vitáktól. Ilyenkor nincsen pártpolitikai hovatartozás, csak magyarok vannak, akik meg akarják óvni az értékeiket és az emberéleteket a veszélyes áradattól. A gátakon felemelő érzés volt átélni, hogy végre a magyarok nem vitatkoznak, hanem összefognak. Éppen ezért szomorú és felháborító látni, hogy egyes politikai szereplők még most is a politikai haszonszerzésben érdekeltek. Kiállnak a gátra és még ott is Orbánoznak. De, ami még súlyosabb, hogy támadják a katonaságot, a vízügyet és a katasztrófavédelmet. Magyar Péter sajnos az elődei útjára lépett és ahogyan a baloldali pártok támadták a járvány elleni védekezést, úgy most Magyar Péter is hergel az árvízi védekezést szervező intézmények ellen. Egy dolog miatt azonban nyugodt vagyok. Ahogyan 2013-ban vagy például a 2020-as járvány során, úgy most is a józan többség kerekedik felül. Azok, akik látják és tudják, hogy ilyenkor nem az ilyen politikai haszonlesőknek van itt az ideje, hanem azoknak, akik képesek összefogni és hangoskodás nélkül tenni a védekezésért. Ez az összefogás segített abban, hogy 2013-ban a régióban Magyarország vészelte át a legkevesebb kárral az árvizet. Hiszek és bízom benne, hogy ez most sem lesz másként. Mert egy hazánk van és azt mindenáron meg kell védenünk. A gátakon nem politizálni kell, hanem lapátolni és pakolni. Hajrá, Magyarország!