Táncjáték fesztivál:
A táncjátékok az elmúlt sok-sok szakmai évünk meghatározó műfaja volt és tudom, hogy lesz is!
A diótörő, Hüvelyk Matyi, Hamupipőke, Grincs, Óz a csodák csodája, Oroszlánkirály, Labirintus vándora és még sorolhatnám..., most pedig a „Karácsonyi ének”
Önálló táncszínházi darabok, ahol a tánc mellett igazi kihívást jelentenek a karakterek megformálása, a különböző korok megidézése, a testbeszéd finom jelzései.
Igen, kemény munka és csodálatos, hisz megannyi bőrbe bújhatnak fiatal táncosaink. Valahogy úgy mint gyerekkorunkban, mikor a meséket hallgatva vagy olvasva távoli birodalmakba repített bennünket a képzeletünk.
2023.11.18-án Budapesten az Erzsébetligeti színházban Táncjáték fesztiválon vettünk részt a Silhouette táncosaival. A Táncpedagógusok Országos Szövetsége 21.-ik alkalommal rendezte meg ezt az országosan is egyedülálló fesztivált.
A zsűri: hogy kik is ők? köztük tánckritikus, táncszínház igazgató, operaházi volt Balett igazgató, drámapedagógus, színház igazgató, koreográfus, balettmester... Számomra ők a hitelesek, hiszen ők nevelték az elmúlt évtizedekben a profi táncvilág krémjét. Ők azok, akik a versenyek után időt nem sajnálva elemeznek, meghallgatnak, segítenek, rávilágítanak a hibákra, amiből tanulhatunk, hogy még jobbat adhassunk növendékeinknek.
S én boldog és büszke vagyok arra, hogy ilyen nagyra becsült emberek köreiben lehetek és tanulhatok a fesztiválok alkalmával!
A tegnapi előadáson, amely egyben verseny is volt, drága táncpalántáim remekeltek! Csak rövid percek álltak rendelkezésre, hogy az új színpadi körülményekhez igazítsák a 60 perces darab minden részletét -díszletek mozgatását, táncok térformáit, a különböző jelenetek beállásait. Ennyi idő alatt mindezt csak fejben.
Gondoljunk csak bele mekkora összpontosítást igényel ez egy iskolás gyermektől!
De sikerült! nem is akárhogyan!! A 12 órás verseny mezőnyének 30-60 perces darabok kategóriájában első díjat ítélt meg számunkra a zsűri és Különdíjat a Magyar Teátrum Társaság!
A hosszú, nehéz próbák után igazán érezhettük, hogy létrejött a csoda a színpadon!
S milyen is az élet? Talán nem ilyen? Napról napra tapasztaljuk, hogy tennünk kell, ha valamit el szeretnénk érni! Kitartással, szeretettel, hittel, céltudatosan, alázattal, előre tekintve és nem hagyva, hogy eltántorítsanak, elbizonytalanítsanak bennünket!
Hiszem, hogy mindez, amit itt tapasztalnak, tanulnak táncosaink, olyan útravaló számukra, amit bárhol, bármilyen helyzetben a javukra tudnak fordítani. S majd a saját életükben -melyet szívem mélyén boldognak remélek, hiszen rájuk is a saját gyerekeimként tekintek- képesek lesznek másokat is felemelni.