Próbáljunk meg higgadtan viszonyulni Gyurcsány Ferenc ma reggeli posztjához. (Lehetetlen.)

A tőle is szokatlanul sunyi és aljas írásában sok más mellett azt mondja: “2006 ősze súlyos politikai válságot hozott. Benne egy drámai beszéd, egy előkészített puccsista orbáni szándék.”

Ember! Nem az a szegény 2006-os ősz “hozott” politikai válságot (a semmiből egyszer csak itt-ott előkerül egy kis politikai válság), hanem személyesen maga hozta, mégpedig azzal, hogy széthazudta a választási kampányt, meghamisította a költségvetés számait, “eltüntetett papírokat” - ahogy mondta -, és becsapott egy egész országot, majd ez ki is derült. Maga nem áldozata volt annak az aprócska őszi válságocskának, hanem előidézője. Ahogy a pénzügyi és gazdasági válságnak is.
Ne sunyuljon, legyen bátor!

Másodszor. A beszéd nem drámai volt, hanem egy aljas gazember színpadias és ripacs önfényezése a párttársai előtt, melyben - igazolandó saját nagyszerűségét és rátermettségét - szépen felsorolja hány és hány ponton verte át a magyarokat. Hazugságbeszéd volt az dögivel. Drámai legfeljebb az volt benne, hogy a rendszerváltozás óta ilyen gátlástalanul még soha senki nem viszonyult a magyar emberekhez. Sőt, tán még a kommunisták (elődök, rokonok) is elégedetten csettintettek, amikor hallották.

Harmadjára. “Előkészített puccsista orbáni szándék.” A mondat sem túl értelmes, de amit maga puccsistának címkéz, az a magyarok jogos felháborodása a hazug gazember miniszterelnökkel szemben, miután becsapta őket. Maga a nép ehhez való jogát akkor is vitatta, olyannyira, hogy közé is lövetett. Ma is vitatja, ma is lövetne, ha tehetné. De nem teheti, mert azóta az ország népe az összes választáson elzavarta magát a búbánatos akárhova.

Zarásként, ha már lövetés. Azt írja posztjában, hogy “ügyetlen” volt a rendőrség. (Ügyetlen, értik?) Ne kenje rájuk, ember, ne relativizáljon. Maga adta ki a parancsot.
Ügyetlen. Hogy nem szakad le az ég. Vagy a pofája.