Lélekmelengető, amikor az embernek egy hétvégén több csoda is jut! A bokodi DejaVu Tánccsoport karácsonyi gálája szombaton este az ünnep varázslatos világába vezetett bennünket.
Ha igaz az oroszlányi előadásra az idézet: "A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket." (Charles Baudelaire), igaz a bokodira is.
Itt is táncköltészeti alkotást láttunk. Vidám, kedves gyermekarcok, boldog szülők és tapsörömben csodáló közönségük.
A legapróbbak és a legnagyobbak örömtánca itt is verseskötetbe szedte a karácsony ünnepének varázsát. Patakiné Mészáros Szabina már több, mint egy évtizede terelgeti a táncban a bokodi (és pusztavámi és oroszlányi) gyermekeket.
Építi bennük a szépre való igényt és képességet, építgeti bennük a harmóniára való törekvés erejét. Megtanítja, hogy a tánc nem csupán mozdulatsor, a karok és a kezek mozgása, hanem a lélek, az érzések adják a rímeket, s a mozdulatok lélekkel, költeménnyé válnak a színpadon. Azt is megtanulják, hogy képesek a szépre, hogy meg tudják csinálni. Azt is, hogy a sikerig (a tapsig) munka van, rengeteg munka. Az övék és a csapaté. És megtanulják értékelni is azt. Művészet ez. A tanítása is, és maga a tánc is.
A szülők energiát, időt nem kímélve segítik a munkáját. Ha kell kosztümöket varrnak, igazítanak - sokszor az utolsó pillanatban a függöny mögött -, sminkelik a színpadra a lányokat, csodás hajfonatokkal teszik még szebbé a mozgás, a tánc varázsát. Ha kell sütit sütnek, ha kell szendvicset készítenek, dekorációt a színpadképhez, ha kell viszik a csapatot előadásra.
A színpadon mindegyikük boldog, és megtanulja a sok apró mozdulat erejét, eltáncolja azt, amit sokszor szavakkal elmondani nehezebb. Rengeteg munka van benne, rengeteg akarás. Sok munkájuk elismerése a többszörösen teltházas vastaps. Mert a közönség is kell. Csoda este volt, csoda csapattal! Köszönjük, hogy vagytok nekünk! Legyen Nektek is szép az ünnep!