Pákh Tibor a megtörhetetlen megtért megváltójához.

„az Úristen kegyelme mindig megkapható, mégpedig mindig olyan mértékben, amilyen mértékben szükségünk van rá” (Pákh Tibor, Visszaemlékezések)
Elment Pákh Tibor. Tibor bácsi. Komárom szülötte. A múlt évszázad borzalmainak tanúja. Élete, sorsa mélységek sora, de tanulásban, a tudásban nyert magaslatok, a megtorló rendszerrel szemben is mindig az igaz melletti kiállása, a számkivetettségben is a megmaradás erejének a példázata.
98 éves volt. Még néhány esztendeje is meghatón, mégis megerősítőn emlékezett a borzalmak éveire. Sőt, még idén is kristálytisztán látta a világot, október 23-dikán még, mint élő tanúja a forradalomnak, fent volt Budapesten. Aktív volt.
Hosszú életet élt. Borzalmakkal, küzdelemmel, számkivetettséggel, mellőzöttséggel szőtt életút. Hite mégis mindig megadta az erőt a túlélésre, a cselekvésre és igen, a derűre is. Hihetetlen erő egy kegyetlen rendszerben. S tudják mi a csodálatos? A szemei mindig csillogtak, saját szavai szerint a megélt borzalmak ellenére is tudott boldog lenni.
Saját visszaemlékezésével emlékezem. Sokszor idéztem tőle az ötvenhatos megemlékezéseken a beszédekben. Olvassák csak el a linken található visszaemlékezéseket, nem könnyű olvasmány.

https://www.visszaemlekezesek.hu/pakh-tibor

Béke poraira! Nyugodjon békében!