Temetőkben. Ez a hétvége sokaknak a halottaikra való emlékezés, a lassítás ideje. Mi is így tettünk. A helyi temetők mellett távolabbra is elmegyünk. Nagy a család, fontos ez.
Székesfehérvárra is megyünk minden esztendőben.
Itt nem csupán a családi sírokhoz megyek. Siklósi Gyula tanár úr, Székesfehérvár díszpolgára, régészprofesszor, kutató. Nekem - sokakkal együtt - a tanárom volt az egyetemen.
Régészetet tanított. Nagyon inspiratív egyéniségével, színes és megragadó óráival nem lehet elfelejteni.
👉Székesfehérvár - nekünk itt Komárom-Esztergom megyében a szomszéd nagyváros - helytörténésze. A várostól, a királyok városától nem messze nőttem fel. Sokszor voltam itt gyermekkoromban is. Azt hittem, ismerem. Egyszer aztán Tanár Úr elvitt minket egy várostörténeti sétára, akkor rájöttünk, hogy semmit sem tudtunk erről a városról (sem ). De akkor egy életre megtanultunk mindent Fehérvárról.
Ha ma Fehérváron járok, a városban sétálva hallom, ahogy szőke fürtös mosolyával megtoldva mutatja, meséli a kuatásait a Johannita-kolostorról a Sziget utcánál, a Koch László utcában az okmányiroda alatti észak-nyugati rondelláról, a belvárosban feltárta és azonosította a korai királyi várat, ami a mai bazilika helyén és mellett állt, ő kutatta az Árpád-fürdő területét is. De feledhetetlen az is, ahogy Szent Istvánról beszélt,
Nem lettünk mindnyájan régészek. Amit megtanultunk Tőle, azt viszont örökül kaptuk. Viszek mindig virágot is, és emlékezek is. Sokakkal együtt ő is hiányzik. Stílusa volt, tartása volt, hite és alázata a munkához, a szakmához, a hazájához. 2017-ben elment, az előtte lévő években többször beszéltünk, talán egy évvel a halála előtt egy rendezvényen még találkoztunk, már akkor nagyon beteg volt...
Szőkei fürtjei sosem őszültek meg....