Egy telefon jött néhány hete… Nehéz idők járnak, ha tudunk, segítsünk a nevelőszülőknek – a pandémia miatt nem volt gyereknap, az energiaválság miatt nem lesz karácsonyi gála, most elsősorban tartós élelmiszer kellene, hogy a nevelőszülős gyermekeknek ez biztosan legyen, inkább ez, mint nagyszabású rendezvény… gála…
7 tonna… ennyi lett, és sok más még... Összeszedtem néhány emléket...
Család nélkül nem jó lenni…Sokak számára ez nem is kérdés. De mi van akkor, amikor széthull, amikor nincs, és gyermekként kiszakítottként vagy kitaszítottként kell megérkezni a világba, benne élni, bele nőni?
Ezek a kérdések súlyos és nehéz sorsokat is jelentenek. Mert sajnos vannak gyermekek, akik így kezdik az életüket. Az ő számukra szóló segítség mindig fontos. Az is, hogy az ellátórendszer mellett érezzék a környezetük támogató jelenlétét is.
Súlyos sorsok, élethelyzetek ezek.
Ezért is morzsolom a szavakat napok óta, hogy a pénteki adományátadás után mit is lehet mondani, írni.
A Szent Ágota Gyermekvédelem Szolgáltató nevelőszülői hálózata már több, mint 10 esztendeje van jelen megyénkben. Az ország 13 megyéjében az nevelőszülőiknél kapnak biztonságot a gyerekek. Emellett az Ágota Alapítvány keresi, szervezi 26 esztendeje a segítés segítését.
Csodákat láttam. Kothencz János barátom, afféle megállíthatatlan akarással és tettvággyal építi a gyermekek mellé, mögé a biztonságot, bennük a hitet, hogy igen is: értékesek, építi újra bennük a bizalom képességét.
Jó tíz esztendeje annak, hogy Jánossal együtt gondolkodunk itt a mi megyénkben is az állami gondoskodás alatt álló gyermekek segítéséről. Hivatalból is, de leginkább barátságból.
Annak is több, mint 10 esztendeje már, hogy a kormányhivatali irodám ajtaján bekopogtatott hozzám három segítő jó barát, és nekem szegezték a kérdést: Ugye segítesz, hogy segíthessünk?
Az ügy, ami a gyermekek ügye – mindenek felett áll. Évtizedig tanítottam gyermekvédelmi jogot, és alakítottam a szociális munkás szakos fiatalok gondolkodását a jog okos használatához a gyermekvédelem területein – sosem került el.
Az Ágota Alapítványt és a szolgáltatót ismertem, amit végeztek, tudtam, profin és jól csinálják.
Akik bekopogtak, jó emberek. Dr. Dombi Péter igazgató úr a kórházból, Farkas Károly, sokáig a közlekedésfelügyeletet vezette a megyében, Honosi Mihály és Honosiné Máhr Ágnes vállalkozók. Arra kértek, segítsek, hogy ami bennük van szándék a segítésre az ágotás gyermekek felé, az hadd növekedjen.
Azóta lassan 12 év telt el. A gyermekek barátainak száma nőttön-nőtt. Először kis csomagok, aztán már raklapnyi segítség indult rendszeresen útjára. Fodrászok hajat vágtak, fiatalok görkoriztatták a gyerekeket, parlamenti kiránulásra mentek, programok szerveződtek, karácsonyi gálákon lepték meg a gyerekeket. Gelbmann Ferenc és családja Süttőn nyaranta gyermeknapon látta vendégül – nem csak a megyebéli – gyerekeket és nevelőszülőiket. A Forrás Rádió mindig ott volt és nem csak az éterben segített.
Közben a háromból sokszor három barát lett, akik segítenek. A Gyermelyi Zrt, Tóth Béla, a VOSZ megyei szervezete, a megye sok-sok vállalkozása és vállalkozója – cukrász, éttermes, könyvelő, agrárvállalkozó, vállalatvezető, cégtulajdonos, tanár és művész - és lett ennek a nagy családnak a barátja. Aztán a barátok barátai, a barátok családjai és családjaik barátai is beszálltak a körbe.
Így az már nem is volt kérdés a sok szanazugi ágotás nyári tábori kirándulás után, hogy Kothencz János álmát valóssággá nőni is segítette a csapat, így az idei nyáron már Ágota falván nyaralhattak a gyerekek. Ágota falva egy nagy álom volt, ami sok-sok segítséggel és szeretettel épült. Tass-Alsószenttamás így lett az ágotás gyerekek saját birodalma. János ment és telefonált, hol az állami támogatásokért, hol a segítők jószándékáért kilincselt. És az ajtók, mint ahogyan a szívek is, megnyíltak. Lett így a hét hektár egy igazi gyermekparadicsom. Mára, de eddig hosszú volt az út. Kellett a biztonságos infrastruktúra, kellett a szép környezet. Mindenki tette a maga helyén, amit tudott, segített, amivel tudott.
A mi megyei barátaink mentek gépekkel, vitték a gépeket – fűnyírót és kistratktort, facsemetéket, alapanyagot és a két kezüket, csapataikat dolgozni, vagy vállalták a fuvart…. vagy éppen raklapnyi ásványvizet az önkénteseknek... vagy bármit
Az már nem is volt kérdés, hogy a pandémia alatt az orvos a tudását, a vállalkozó az erejét adta, hogy legyen teszt, ha karanténba kerültek, legyen ott nekik minden….éppen, ami kell, étel, ital, gyógyszer, vagy internet…
Ágota falva felépült, és még most is épül. A bizalom is talán újra épül ezekben a gyerekekben. A bizalom a másik emberben.
A 7,5 tonna adomány – liszt és tészta -, az évek során minden adomány, minden csomag, minden akció egy kis orvosság, hogy a bizalom sebeit gyógyítsák a barátok.
A gyerekek barátai. Ma már nem csak hárman, hanem sokszor háromszor hárman!
Köszönöm Mindenkinek!
(Néhány mosoly és szép pillanat az elmúlt évekből a galériában… )