A legegyszerűbben és a legőszintébben egy szóban is le tudom írni, mit érzek a megszámlálhatatlan születésnapi köszöntésért: KÖSZÖNÖM! Mindenkinek!
Mégis van a születésnap. Egy csupán az év 365 napjából, sokszor ugyanolyan és semmi különös, sokszor lehet szomorúbb, vagy éppen vidámabb. pihenős, vagy éppen munkásabb. De sohasem a köszöntések száma, az idő múlására tett udvarias jókívánság adja meg egy-egy ilyen nap értékét. Mindig az ezek mögül érkező ránk gondolás, a bennük lévő lélek, a mögöttük meghúzódó évtizedes barátságok, kapcsolatok. Ahogy az emberfia öregszik, vagy ahogy múlik felette az idő, napjai egyszerre könnyebbülnek, s terhekkel is nehezülnek. Az élet ötven felé már ad tudást, tapasztalatot és bölcsességet is tán ahhoz, hogy ami jön, azt a maga helyén, a maga értékén kezeljük.
A legszebb "ajándék" mégis sokszor nem a virágcsokrokban és a köszöntésekben van, apróság, ugyan de lényeges apróság. Egy válasz, egy szó, egy mosoly, egy ölelés.
Most a legszebb mégis a közvetlen közelből jött. Vannak a mindennapoknak, a szürkéknek a napi rutinjai, feladatai. S van, amikor ezekhez váratlanul érkezik még egy két nehezebb feladat. Mondjuk "csak" annyi, hogy a megoldandó feladatok mellé érkező újabbak, otthoniak, amit más gondnak nevezne.Majd ezek úgy válnak könnyebbé, légiessé, észrevétlenné, hogy gyermekeim észreveszik, szólás nélkül, teszik, csinálják, megoldják - nem csak a születésnapomon, hanem minden nap -, mire hazaérek, és nem vár otthon más, csak ők. S a kérdésre, hogy ki csinálta, ki csinálja meg?, csak ennyi a válasz: Anya ne aggódj, itt vagyok, itt vagyunk. És úgy állnak be a helyedre, helyünkre a feladatokban, hogy nekik természetes.
A legnagyobb ajándék minden nap velünk van: a családunk. A férj, aki társ és támasz, és a fiúk.
Ilyenkor csak tudatosul, hogy megérte, megéri: értük, velük, nekik... :) S a legnagyobb gazdagság ez.
A köszöntők köszöntésére pedig szívemből kívánom, jókívánságaik, áldásaik sokszorozódjanak meg életükben!
Isten éltessen valamennyiőtöket!