Varga János (1939-2022)
Jani bácsi elment! Csak a csend van most. Gyermekkorom óta ismerem, még a fönti piacról.
Jelenség volt. Úriember volt! Akkor is, máig is.
Nem hagyott ki egy városi rendezvényt sem. Ott volt az ünnepségeken, és ott volt mindenhol. S mégis csendes, de meghatározó képe az emlékeim között van, több száz, a városi fotóalbumban lévő kép között kerestem, s nem találtam képet Róla. Pedig ott volt, nemzeti ünnepen, bányásznapi koszorúzásokon - ott ült a fa árnyékában a padon - mindenki tudta, s mégis, a képek bennünk vannak.
A Rákóczi úton ült a padon, és soha senkinek nem mulasztotta el a köszönést, meg pont azt a pár szót, ami akkor és ott kellett. Amikor megszólított, hogy "Hogy vagy Aranyoskám?", akkor azt komolyan is gondolta, hogy megkérdezi, nem csak úgy, illendőségből. Volt ereje és türelme mindenkit végighallgatni.
Jani bácsi! A piacon sem találkozunk már, a Rákóczin sem integetsz, a hivatal lépcsőjén sem fordulok vissza, a "Hé, Juditkám, ne rohanj, ne siess, minden megvár, nem éri meg!-re, mindig úgy váltunk el egymástól, hogy "Vigyázz magadra, hajrá Aranyoskám! s tudom, hogy Te mindig komolyan is gondoltad! A mosolyod és a hangod is csak emlék már.
Ritka jó ember voltál, és ritka a jó emberek között is.
Isten Veled! Hiányozni fogsz!