A Bányásznap térségünk és Oroszlány számára is ünnep. Az ünnepre készülve, a holnapi rendezvények elé megosztok egy írást. Nem az én "tollamból" , ugyan a város hetven éves jubileumi ünnepségén, sőt a a Bányászati Múzeum felújításakor is elmondtam az ünnepi beszédekben, s sok év alatt többször is.
Az Esterházyak jelenléte a térségben kulturális, gazdasági és társadalmi szempontból is megalapozta a fejlődés lehetőségét. Ennek egyik pillére az általuk itt, az 1730-as években megkezdett bányászat, és az erre épülő erdőgazdaság.
A bányásznapok sorában az idei a hetvenhatodik, a bányászat itt, felénk sokkal korábbi.
És igen, az elmúlt esztendőkben, a várossal közösen, a bányászok szervezeteivel, a Bányászati Múzeumban, Vértessomlón, Várgesztesen sokan, sokat tettek azért, hogy ennek a hagyománynak a megtartása, a kultúrája, annak megismertetésével ne kopjon ki az emlékezetből, hanem amiként immáron lassan háromszáz esztendeje erősíti a térséget, tudjuk, ismerjük meg, hol élünk.
A programok között, akár a Majkon is - a műemlékegyüttesben -, méltó emlékezetet - kiállítás, konferencia - lehetne mutatni bányásznapkor ennek a bányászathoz kötődő Esterházy szálnak is.
Talán lesz, aki mecénásként mellé áll az ötletnek, mint ahogyan éveken át a Bányász Klub útján rengeteg hasonló kezdeményezést tudott megvalósulni.
A 76. Bányásznapon a vértesi és az oroszlányi bányászat, a bányászok munkája előtt is tisztelgünk.
Szerencse fel!

Részlet Boglári Zoltán írásából (Esterházyak nyomában a Vértes bércein)
"Bányák helyén erdő
Kőhányásról észak felé indulva Oroszlány–Tatabánya térségébe érkezünk. A 20. századi vértesi erdőgazdálkodás akarva-akaratlanul összeforrt a szénbányászattal, köszönhetően a barnaszénlelőhelyek korai megtalálásának. A bányász szakma szerint 1780-ban kezdődött a bányászat Vértessomlón (Zsemléd). Az Esterházy-család egyik tisztiszéki ülésén, 1746-ban Esterházy József (1682–1748) már utasítja az erdőőrét, hogy szerezze meg a helyi gazdáktól az akkor még „kőszénynek” nevezett ásvány- lelőhelyeit. A szenet tehát 1734 és 1745 között német telepesek révén fedezték fel Zsemléden, a szén kitermelése 1780-ig külfejtéssel történt, az azt követő mélyművelést 1897-ig folytatták. 1894. december 4-én aláírták a MÁK Rt. és az Esterházy Hitbizomány tulajdonosai azt a szerződést, mellyel megkezdődhetett a Vértes hegységi szén egy évszázados bányászata.

A mélyműveléses bányaüzemek bányafa szükséglete biztos piacot teremtett az erdőgazdálkodóknak. Már 1960-ban törvény írta elő a bányászkodást végzők helyreállítási kötelezettségét a bányakáros területeken, lehetőleg ez eredeti művelési ág létrehozásával. A térségi állami erdőket akkor a jogelőd Vértesi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelte, és a Tatabányai Szénbányák a teljes helyreállítási vertikumot átadta neki egy keretszerződés megkötésével. Az első ötéves újrahasznosítási ciklusát 1976-ban mintegy 500 hektárnyi területen kezdte meg az erdőgazdaság, az elsődleges célként – megyei tanácsi „igényre” – merészen, a korszellemet megelőzve, közjóléti erdők kialakítását jelölték meg."