Olvasgatok a napi hírekben ezt is, meg azt is, ettől és attól is, ilyet is, olyat is. Nem kommentálom. De ezt abból a bejegyzésből, amit a választás napját követő héte írtam, most ismételten ide idézem. Azért, mert nem tetszik, hogy nem a lényegről beszélünk. Azért, mert nem tetszik, hogy még mindig a fájdalom, a düh, a harag van sokakban a megbeszélés, uram bocsá', a megbocsájtás helyett.
"A hűség döntés kérdése..... És ideje van a szembenézésnek is, de nem úgy, hogy a világ fele hirtelen megvilágosodásunkban minden rossz volt, és hát mi megmondtuk, csak nem tettünk semmit. Ideje van az önvizsgálatnak, és szükség is van rá, mert már csak azokkal tudunk tovább menni, akikre a viharban is számíthatunk, nem csupán a jó szélben. És ehhez bizony meg kell tudnunk bocsájtani magunknak és egymásnak is, és ehhez erő kell, nagy erő."
Erőt magunknak, erőt mindannyiunknak. S egy Pilinszky idézet a végére: "Megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg, holott elkövettem." - az a közösség, aki segített és támogat bennünket most arra vágyik, hogy meg tudjuk mutatni, él még bennünk az, ami összehozott és összetartott, megtartott bennünket. Ezt keressük meg. Ehhez pedig nem nyilvános "beszélgetésekre", hanem egymással való beszélgetésekre van szükségünk. Hajrá! Két ember között legrövidebb út az őszinteség! Merítsünk ehhez erőt. Fel, Barátim!...