Jó szerencsét, Oroszlány! „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.” Márai Sándor szavaival kezdtem köszöntő ünnepi beszédemet az oroszlányi bányásznapi koszorúzáson. Az ünnep az élet ragja, különösen fontos ez annak a közösségnek, akik számára a bányászat, a szakmakultúra egyet jelentett a föld alatt a napi megélhetésükkel, az életüket bányászat keretezte és töltötte meg tartalommal. Bányásznapkor a tisztelet és főhajtás a szakma és szakmakultúra előtt a programkezdés hagyományosan. Az ünnep felemel, az ünnep megadja annak a lehetőségét, hogy megálljunk, és megtaláljuk azt, ami a hétköznapokban
„De itt és most az ünnep a tisztelet ünnepe. A személyes ünnepek és közösségek ünnepének is éppoly szükségképpeni eleme, hogy benne legyünk, hogy közösségben éljük meg. A közösség számára legyen a meg az a pont, ami az ünnepen és hétköznapokban is közös. Közös, ami közösségé formálta, teszi.
Itt most annak a szakmának és szakmakultúrának az ünnepét üljük, ami ennek a városnak, a város közösségének az elmúlt évszázadban legmeghatározóbb közösségi ereje. A bányászat, a bányászok ünnepe a mai. Amíg ennek a szakmának a képviselői velünk vannak, amíg az ünnepet az is jellemzi, hogy meg tudjuk mutatni miként lett egy történelmi ihletésű helyből, az Esterházyak Majkpusztájából, és 300 esztendővel ezelőtt ide érkezett szlovák falu közösségéből iparváros a bányászatra építve, addig a történelmi múlton túl, meg tudjuk ismertetni a szakma, a szakmakultúra közösség építő és megtartó erejét is.
Ettől különbözés ez az ünnep. Ettől „varázslatos rendhagyás” Márai szavaival. A bányászok ilyenkor ünneplőbe öltöznek, előkerülnek a bányászegyenruhák és a vállfáról felöltöztetik a lelküket is. Ünneplőbe. Rangja lesz a napnak, rangja lesz életüknek – ismét. Az egyenruhával felveszik az emlékeiket, felveszik azt a szent érzést, amivel az akna mélyére szállva minden áldott nap, mindenkinél jobban tudták, mi az élet rangja, mi az élet.
Ma az ünnep kiemel, felemel és rangot ad. Rangot az életnek. Az ünnep méltósága sohasem a külsőségektől függ, ha csak arra figyelünk, hogy legyen parádé, díszes közeg, hogy minden rendben legyen, mindenkinek tetszen a műsor, akkor pusztán a hétköznapok szokása ránt vissza, az ünnep nem különbözik, nem rendhagyás. Az ünnep – legyen az privát vagy közösségi – elsősorban őszinte legyen, ha szólsz, ha rangját érinted, ha megéled, ha benne vagy magad is, az elsősorban igaz és őszinte legyen, akkor is, ha sokak másra figyelnek, mást akarnak hallani.”
Amíg lesz, aki emlékezik, amíg lesz, aki a bányászegyenruhával felölti az emlékeit, és emlékezik, mesél, addig a közös múlt velünk marad, segít a jelenünkben és jövőnkben megtartani közösségeinket.