Egy kis történelem, választókerületi érintettséggel:
Wohlmuth Ferenc 1855. július 27-én született Sopronnyéken, 1881-ben szentelték pappá.
1894-ban került a Komárom megyei Császárra plébánosnak, ahol 25 éven keresztül végezte papi szolgálatát, egészen a Tanácsköztársaság alatt bekövetkezett haláláig.
1919. június 5-én koholt vádak alapján felakasztották. Utolsó szavai a következők voltak: „64 esztendőt éltem, és ebből 25 évet szenteltem plébánosként a császáriaknak. Életem utolsó pillanataiban állok előttetek. Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell. Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok legyetek. Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek.”
Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság az év júniusára nehéz helyzetbe került, mivel „teljesen kifogyott a pénzük s hitelük”. Az országban egyre több helyen lázadtak fel a proletárdiktatúra ellen. A magyar parasztság nem fogadta el a Tanácsköztársaság ideológiáját és módszereit. A Bakony és a Vértes találkozásánál fekvő településen, Császáron sem történt ez másképp. Bár Wohlmuth óva intette a híveit minden erőszaktól, a vöröskatonák az általuk gyűlölt egyház képviselőjeként őt vádolták meg az „ellenforradalom” kirobbantásával.
A plébánost kötél általi halálra ítélték, amit a falu lakossága előtt hajtottak végre.
A hatalom akkori gyakorlói úgy vélték, ha megölik a pásztort, szétszéled a nyáj. Wohlmuth Ferenc vértanúsága azonban csak megerősítette a település önazonosságát.
A császáriak minden esztendőben fejet hajtanak emléktáblája és sírja előtt. Idén reménység szerint elkészül a Wohlmuth Emlékház is.
Emléke legyen áldott! Vértanúsága legyen örök mementó: a kommunisták, a Lenin-fiúk álnok és gyalázatos tettei sohasem ismétlődhetnek meg!