STOP! Eddig, és ne tovább!
Hallom, a vásári mutatványos Neszmélyen járt ma. Hallom, mert este kaptam néhány mérges telefont. Aztán önkínzással ugyan, de megnéztem a videót is, amit küldtek felháborodott neszmélyiek.
Figyelj, Magyar Péter! Ne hazudj! Vagy ha hazudsz, akkor azt úgy tedd, hogy nem taposol bele egy gyermekkori trauma miatt megnyomorodott életű ember emlékébe! Ne tedd, mert veled szemben a neszmélyiek ismerték Lajos bácsit. Pontosan tudják, hogy amit mondtál, nem igaz. Nem úgy igaz. Nem csupán az élete végét, az életét is.
Tudod, az általad emlegett polgármester (ma már nem ő) pontosan ismerte Lajos bácsi életét, veled szemben, aki egy szerencsétlen ember tragikus sorsával kampányolsz, ő tette a dolgát, és ha kellett, orvoshoz vitte, ha nem akart oda menni - mert ilyen is volt -, akkor a hivatalba vitte, ahova odahívta az orvost.
Tudod te egyáltalán mi történt? Mit tudsz te, Péter? Azt sem tudod, merre jársz.
Tudod Péter, a neszmélyiek nem felejtenek. Azt sem, hogy pózolni jöttél az árvízi védekezéskor.
Azt sem, hogy ma meggyaláztad egy sorsavert ember emlékét. Tetted ezt egy olyan faluban, ahol amikor az árvíz jött, egy utca fogott össze egy mozgássérült emberért, s míg te pózolgattál valahol a homokzsákok között, néhányan azon dolgoztak, hogy az udvarukba törő víz elől elköltöztessék, tudod, én ott voltam, akkor is. Civilek, katasztrófavédők és rendőrök segítették ki a házából. Mert a neszmélyiek ilyenek. Összetartóak és összefognak.
Péter, neked tényleg semmi sem drága? Péter, tényleg nem sül le a.....
Tudod, Péter, szánalmas túrádon ma annyiszor hazudtál, ahányszor szóltál. Szánalmas vagy!