Ászár ma emlékezett, és emlékezem én is, tágabb szülőhelyem nagy alakjára Jászai Marira, aki 175 évvel ezelőtt ezen a napon született. 1850-ben Ászáron látott napvilágot, és a magyar színházi világ legtehetségesebb és legnagyobb alakjává vált.

Nehéz gyermekkora és sorsa volt, még ha ünnepelt színésznővé is vált, mert 10 éves korában már kénytelen volt dolgozni, szolgálóként. A csatatéren markotányosnői feladatokat látott el, segített a sebesültek ellátásában. Mindössze 16 éves volt, amikor Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1872-től már tagja volt a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt.

Igazi jótét lélek volt! A lakása valóságos raktár volt, zsákszám álltak nála a szeretetadományok, amiket a harcterekre küldött. Megtakarított kis vagyonát így költötte el a háború alatt, még adósságokba is keveredett. 1926. október 5-én hunyt el, mi pedig nem felejtjük emberi, művészi nagyságát, emlékét!

Ahogy Ő mondta: „Az ember lelke minden tettében visszatükröződik; a hazug ember nem lehet igazán művész.”

Jászai Mari IGAZÁN művész volt!