Sokat tartanak ettől a naptól, főleg, ha péntekre esik... hát ma éppen péntek van!

Én szerencsét kívánok mindenkinek és azt, hogy fókuszáljunk fekete macska és számmisztika helyett a néphagyományra, ami kíséri!

A Luca név a latin ’lux’(fény) szóból ered. Ezzel függ össze, hogy Lucát fényhozónak is nevezték. A régi naptár szerint december 12. volt az év legsötétebb napja, a téli napforduló ideje. Tehát Lucával kezdődött az újra hosszabbodó nappalok, a növekvő fény időszaka. Ezért élnek helyenként még ma is a Luca-napjához kapcsolódó napfordulós hagyományok.

A néphit kétféle Lucát ismert: a jóságosat és a boszorkányosat, amelyek közül az utóbbi terjedt el a néphagyományokban. Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok tartották tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.

Sokfelé szokás volt a Lucázás, vagy kotyolás. Néhány főből álló csoportok a "Luca, Luca kity-koty" kezdetű köszöntővel járták a házakat, és szalmára térdepelve tréfás és termékenységvarázsló köszöntőket mondtak.