Emlékeznünk kell arra, hogy a több száz éve Magyarországon élő, hazájukat szerető németeket háborús bűnösöknek bélyegezték, gyökereiket elvágták, javaikat elkobozták, egzisztenciájuktól, méltóságuktól, elképzelt jövőjüktől és sok esetben családtagjaiktól is megfosztották és elűzték.
Emlékeznünk kell arra, hogy nem volt irgalom, nem volt kegyelem.
Emlékeznünk kell az egyik deportált asszony szavaira: „Mi, svábok, jó magyarok voltunk.”

Izményben emlékművet avattunk az 1945-ben kitelepített németek tiszteletére.
Gróf Széchenyi István szerint: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk.”
A jövendő felé vezető utat pedig éppen ilyen emlékjeleknek kell szegélyezniük. Emlékjeleknek, amelyek egy pillanatra megállítanak, elgondolkoztatnak, tiszteletadásra ösztönöznek és üzennek.
Ezt üzenik: Tisztelet a hősöknek, dicsőség az áldozatoknak és elismerés az emlékezőknek!
Köszönöm az izményieknek, hogy tisztelik a múltat, értik a jelent és munkálkodnak a jövőn!