Tegnap délután újra a háborús uszításé volt a terep az Európai Parlamentben.

Kaja Kallas, a legalapvetőbb diplomáciai érzék és tudás nélküli külügyi biztos belengette az immár sokadik szankciós csomagot Oroszország ellen. Mi baj is lehetne belőle, ugye? Az eddigiek sem használtak semmit, de legalább ártottak - Európának.

A legszörnyűbb mégsem ez, hanem az, ahogy végtelen hatalmi arroganciával jelenti ki a biztonságos, légkondicionált/fűtött plenáris teremben egy kiadós gasztronómiai élvezet után, hogy a végsőkig támogatja a háborút... Bármi áron le kell győzni Oroszországot.... De könyörgöm, mi is az az ár pontosan?! És most nem a pénzbeli támogatások mértékére gondolok, még akkor sem, ha ukrán és egyéb oligarchák zsebében landol ennek nagy része. Emberek milliói vesztek már oda, egy egész generáció nő fel a háború poklában. Egy nemzedéktől vesszük el az emberhez méltó élet lehetőségét. De a háborús lobbi érdekei mindenek felett állnak. Ma ez az európai érték.

Ezekről én már oly sokszor elmondtam a véleményem az elmúlt két évben, úgyhogy ezúttal honleányi kötelességemnek tettem eleget. Nyáron több megkeresést is kaptam kárpátaljai magyar iskolákból, hogy rájuk akarják kényszeríteni az ukrán nyelv használatát. A magyar feliratokat el kell távolítani az osztálytermekből és bizonyítaniuk kell, hogy ukrán nyelven folyik a kommunikáció. A magyar tannyelvű iskolákban! Azután, hogy Magyar Péter kormánya állítólag megegyezett az ukrán elnökkel, hogy garantálni fogják az őshonos magyar kisebbség jogait. Ó, hát persze! Mindez pusztán arról szólt, hogy az új kormány kisebb ellenállással tudja lenyomni a magyar társadalom torkán, hogy átállt a háborúpárti oldalra. Közben a kárpátaljai magyarok sorsa semmivel sem lett könnyebb, és a magyar külügy hallgat a legvérlázítóbb jogtiprások idején is. Szégyelljék magukat!