500 éve végképp megtört valami és azóta sem tudtuk helyreigazítani.

Nekünk Mohács kell? Talán igaza van Adynak: az önsorsrontás valóban nem áll messze nemzeti karakterünktől. Szimbolikus értelme van annak, hogy a mohácsi tragédia 500. évfordulója éppen olyan mentális és pszichés állapotban éri ezt a nemzetet, amikor az Országház is túlfűtött indulatoktól, személyeskedő és a másikat emberi mivoltában megalázni szándékozó felszólalásoktól hangos. Mit várhatunk az emberektől, ha országunk "nagyjai" ilyen példát mutatnak? Ha ma kellene kiállnunk Mohács mezejére, hogy megvédjük ezt a hont, egészen biztosan elbuknánk.

Éppen ezért komoly munka vár mindenkire, aki megőrizte még józan értékítéletét, méltóságát, emberségét, magyarságát. Szükség van mindazokra, akik úgy érzik, hogy éppen elégszer rángattak már minket végig földtől a fényes égig, és értékelni tudják a félpercnyi békességet is.

EP képviselőként azonban nem pusztán belviszályaink szörnyű következményei jutnak eszembe ezen a napon, hanem mindaz a tanulság, amely Európa jövőjének sorsát befolyásolhatja.
Mohács kifogyhatatlan tárháza volt minden korban a példabeszédeknek, tanulságoknak. A mai ember számára is van üzenete bőven - határainkon innen és túl egyaránt. Elvisszük ezt az üzentet Brüsszelbe is, hiszen az EU felelős döntéshozóinak is lenne mit okulniuk a mi történelmi tapasztalatainkból. Szeptember 1-jén megnyitunk egy kiállítást, amelyhez elkészítettünk egy rövid animációs filmet, és lesz egy népszerűsítő történelmi előadás is a mohácsi vész előzményeiről és következményeiről. Minderről később részletesen is beszámolunk Önöknek, és természetesen a tartalmainkat is elérhetővé tesszük.