Ma igazán különleges élményben volt részem. Az Országházban Ifjúsági Parlamentet szerveztek, ahová meghívtak, hogy válaszoljak a fiatalság kérdéseire. 11-12-13. évfolyamos középiskolások voltak jelen az ország minden részéről. Kérdéseket tettek fel, majd három percet kaptunk mi, képviselők, hogy válaszoljunk. Minden válasz után szavaztak a gyerekek, hogy elfogadják-e azt vagy sem. Egy képviselőre 45 perc jutott.
Imádom ezt a korosztályt (is). Értelmesek, őszinték, tiszták. Bennük a lázadó kamasz, de ugyanakkor szomjazzák, hogy meghallgassák és komolyan vegyék őket. És ha azt érzik, hogy partnerként kezelik őket, nagyon-nagyon hálásak tudnak lenni. Tudom, hiszen nekem három sajátom is van majdnem ebből a korosztályból. Végignéztem, milyen kíméletlenül kaszálták el az előttem szóló válaszait. A nap folyamán minden képviselői választ leszavaztak. Én voltam az utolsó, akitől kérdezhettek. És képzeljék, minden válaszomat elfogadták! Illetve egyetlenegy szavazás végződött éppen 50%-kal, erre a levezető elnök azt mondta, hogy a szokásrend szerint ezt úgy tekintik, hogy elutasítás az eredmény, így van még plusz két percem további érveket hozni. Természetesen éltem a lehetőséggel, és ezt értékelték is.
Nem voltak kíméletesek. Szóba került az Európai Ügyészség, az állandó magyar harc Brüsszel ellen, a lebutított propaganda-háború, az Erasmusból kizárt magyar diákok, vagyis pontosan a lényegre kérdeztek rá. És én nem beszéltem mellé, őszinte voltam és egyenes. Érveket hoztam és alátámasztottam a véleményemet, így még azoknál a témáknál is nagy többséggel fogadták el a válaszomat, amelyek amúgy elég megosztóak, mint például az Európai Ügyészség.
Nagyon jól éreztem magam közöttük, és végtelenül megtisztelőnek éreztem a bizalmukat. Ők még tényleg őszinték, így az ő szavazatuk számomra sokkal, de sokkal többet jelent, mint bármilyen siker az EP-ben.