Három napon keresztül láttuk vendégül Budapesten a frakciótársainkat. A sok szervezés és munka, amely megelőzte a látogatást, meghozta a gyümölcsét: fantasztikusan sikerültek a programok, valódi tanulmányi kirándulás kerekedett belőle.

Szerveztünk két mini konferenciát, amelyre szakembereket, elemzőket hívtam meg, nem politikusokat. Az első ülés a magyar belpolitikai viszonyokkal foglalkozott a frakciótársak külön kérésére, hogy jobban megértsék kis hazánk helyzetét. Zárug Péter Farkas barátom beszélt a magyar politikafejlődésről a rendszerváltástól egészen napjainkig, Csath Magdolna elemezte a hazai gazdasági problémákat, majd Gaudi-Nagy Tamás barátom és kollégám tartott egy beszámolót a Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkájáról, amelyből megismerhették vendégeink a 2006-os rendőrterror brutalitását és következményeit, valamint azt is megérthették, hogy mit jelent nekünk Trianon.

A második napra olyan témákat választottam, amelyek a közeljövő döntéshozatalában meghatározóak lesznek, és egyáltalán nem mindegy, hogy a szabályozást kialakító politikusok mennyire értik a kérdések mögött meghúzódó veszélyeket. A konferencia címe Digitális disztópia volt. Schiffer András nagyszerű előadást tartott a készpénzhasználat alkotmányos alapjoggá tételéről és a személyes adatainkat fenyegető veszélyekről. Pöltl Ákos a digitális világ gyermekeinkre gyakorolt ártalmairól beszélt, és elmondta, mik azok a legfontosabb sarokpontok, amelyeket mihamarabb szabályokba kell öntenünk, hogy megvédjük a gyerekek mentális és pszichés egészségét. Az utolsó téma pedig a mesterséges intelligencia volt, amely - ha akarjuk, ha nem - pillanatokon belül mindennapi életünk része lesz. Egy AI-t fejlesztő mérnök ismerősöm jött el hozzánk elmagyarázni, hogy egyáltalán miről is van szó, mi az, amit lehet szabályozni és mi az, amit egészen másképp kellene az EU-nak megközelítenie.

A konferenciákon kívül ellátogattunk az Országház épületébe is, amely természetesen mindenkit lenyűgözött, és végül még egy rövid kulturális program is belefért: elvittem őket a Terror házába, hogy kicsit saját szakterületembe is beavassam őket. Ez utóbbi egyébként minden nyugati kollégámra ráférne, mert fogalmuk sincs, mi is az igazi diktatúra, és így elég nehéz egy nyelvet beszélnünk.